A régészeti kiállítások többségében a tartalomra fektetik a nagyobb hangsúlyt, a vizuális megjelenítésben általában az egyszerűség dominál, a tervezés során ritkán kerülnek előtérbe letisztult grafikai és innovatív világítási megoldások. A szolnoki Damjanich János Múzeum Ezt látták a csillagok. Másfél évszázad régészeti tevékenysége Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében című új, állandó régészeti kiállítása azonban kivételnek számít ilyen tekintetben, hiszen látvány szempontjából is kiemelkedő élményt nyújt a látogatóknak. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye régészeti örökségét bemutató tárlat olyan kiemelkedő kutatók előtt tiszteleg, akiknek munkássága révén mintegy tízezer évnyi történetet ismerhetünk meg a térség temetkezési szokásain keresztül.
A kiállítás két részre tagolódik, mindkét teremrészben a sötétkék háttérfalat a kiállított anyaghoz valamilyen formában kapcsolódó tárgyak vagy helyszínek sematizált ábrái díszítik. Ezek közé tartozik például a szolnoki vár 1617-ből származó képe, valamint templom- és síralaprajzok stilizált reprezentációi. Az esztétikus és modern kiállítótér vizuális elemeivel segíti a látogatót, hogy könnyebben fókuszáljon a kiállítás üzenetére és mélyebben elmerüljön az ismeretszerzésben. Az első térben olyan meghatározó régészek életútjába nyerhetünk betekintést, akik a múzeum régészeti gyűjteményének alapjait rakták le, és hatásuk a mai napig érezhető. Hild Viktor gyűjteményalapító, Balogh Béla múzeumalapító, Kaposvári Gyula múzeumépítő, Csalog Zsolt, a régészeti gyűjtemény kiépítője és Stanczik Ilona régészprofesszor életúttablói mellett a szakemberek által feltárt leletek, gyűjtött tárgyak, kéziratos naplóik, eredeti felvételeik válogatása is látható falba süllyesztett, bevilágított tárlókban.
A tárlat második részébe rámpán keresztül juthatunk el, ami a kerekesszékkel való megközelítést is lehetővé teszi. Ebben a térben egy képzeletbeli temető sírjai között járhatunk. A sejtelmes félhomályban csupán az üveggel borított sírhelyekből jövő, illetve a dongaboltozaton pislákoló, csillagokat szimbolizáló fények világítanak.
A megemelt felszínű dobogórendszerbe süllyesztett rekonstrukciók számos temetkezési formát bemutatnak. A kurátorok minden fontos régészeti korszakból választottak egy-egy jellegzetes sírt, összesen tizenkilencet, így az ős-, a népvándorlás kori, a honfoglalás kori és a középkori temetkezés módjait is megfigyelhetjük. Az urnás-hamvasztásos, a szórt hamvas, a csontvázas temetkezési rítus mellett néhány sír különlegességét az adja, hogy a készítők igyekeztek viseletrekonstrukció – azaz egy-egy felöltöztetett, felékszerezett bábu – segítségével felidézni az adott korszak feltételezett ruházkodási szokásait. A sírok üvegfelületein található alapinformációkon túl az érdeklődő látogatók a térben elhelyezett multimédiás pultoknál mélyülhetnek el a témában, két interaktív játék is segíti az élményszerűbb ismeretszerzést.
A fiatalabbak számára pedig egy informatív, színes rajzokkal és fotókkal illusztrált foglalkoztatófüzet kapható, amely akár a felnőtteknek is tud érdekességeket nyújtani, például könnyebben megérthetik a megyére jellemző úgynevezett kurgános temetkezés kultúráját. A csoportosan vagy akár családdal érkező gyerekeknek egy múzeumpedagógiai sarok áll rendelkezésére, ahol aktívan felfedezhetik, játékosan ki is próbálhatják a régészek munkáját.
A Damjanich János Múzeum kiállítása nemcsak kutatók munkáját és a régészeti leleteket helyezi középpontba, hanem egyedülálló vizuális élményt is nyújt, amely messze meghaladja a hagyományos régészeti kiállítások színvonalát. Az így kialakított atmoszféra minden bizonnyal felkelti a látogatók széles körének érdeklődését.
Forrás: Magyar Múzeumok
Fotók: Damjanich János Múzeum
