Fajó János a bécsi Mumok múzeumban

Képző

A magyar geometrikus képzőművészet egyik legnagyobb alakjának, Fajó Jánosnak (1937–2018) a festménye került a régió egyik legtekintélyesebb múzeumába, a bécsi Mumokba. A művész életművét kezelő alapítvány nagy szakmai sikernek értékeli az adományozás lehetőségét.

Fajó János az 1960-as évektől kezdve több száz kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt, művei megtalálhatók Európa és az Egyesült Államok múzeumaiban, köztereken és a jelentősebb magángyűjteményekben, alkotásai állandó résztvevői a hazai és a nemzetközi aukcióknak. A mesterével, Kassák Lajossal fenntartott kapcsolatának köszönhetően kijutott Európába, és már fiatalon nagy sikereket ért el. Később többek között együtt dolgozott Victor Vasarelyvel vagy Max Bill-lel a műveik szitanyomás általi sokszorosításán. A kiemelkedő képzőművészeti munkássága mellett Fajó közösség szervező és tanári szerepe is lényeges. Tankönyvet adott ki, művészeti táborokat szervezett és több egyetemen is tanított. Fajó életművében az olaj-vászon és olaj-fa festményeken kívül többek között megtalálhatók a fa-, fém- vagy márványszobrok, és nagy hangsúlyt fektetett a formák térbeli megjelenítéséhez használt relief műveknek is.

A Fajó Alapítványt a művész felesége, Fajóné Hajós Ágnes alapította 2019-ben azzal a céllal, hogy Fajó János gazdag életművét az új generációk számára is megfelelő módon bemutathassa, és továbbvigye az alkotó szellemiségét. Az alapítvány emellett kutatásokat, ösztöndíjakat, kiállításokat támogat és szervez az életmű szakmai beágyazottságának biztosítása érdekében.

Váradi Mátyás, az alapítvány kuratóriumi elnöke a következőket tette hozzá: „Óriási öröm, hogy egy olyan szakmailag kiemelkedő intézmény meghatározó gyűjteményébe került a Két háromszög című 2000-es olaj-fa mű, mellyel tovább tudjuk erősíteni az életmű külföldi jelenlétét.”

Az adományozott képről, a Két háromszögről Rainer Fuchs, a Mumok igazgatóhelyettese és egyben fő vezető kurátora a következőket írta elemzésében: „Az első pillantásra négyzetnek tűnő felületet közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy egy két egymást átfedő háromszögből álló dombormű. A két forma találkozásánál különleges kölcsönhatás érvényesül, ami ráadásul attól is függ, hogy a saját tekintetünk hogyan mozog a térben, így pedig nézőként is aktív szerepet kapunk a mű befogadásához.”