Kollár Árpád, Grela Alexandra: Félbevágott március
A Csimota Kiadónak sokféle papírszínháza van, amelyek mindegyik korosztályt megszólítják. Az egyik újdonságuk Kollár Árpád Félbevágott március versét meséli el Grela Alexandra rajzai segítségével. Kollár ezt a művét néhány évvel ezelőtt egy felkérésre írta. Az volt a cél, hogy a kortárs szerzők felfrissítsék a nemzeti ünnepekhez tartozó hagyományos verskínálatot, hogy ezáltal közelebb hozzák a korabeli eseményeket a kisebb gyerekekhez is. Kollár Árpád versében az a lenyűgöző, hogy úgy beszél március 15-ről, hogy sem Petőfit, sem a Nemzeti dalt nem említi. Viszont a forradalmi eseménysorozat nagyszerűségét és lendületét kiválóan közvetíti.
A vers Grela Alexandra nagyszerű illusztrációival kel életre. Grela gazdag technikával rajzolta meg a kompozíciókat. Rajzolt, festett, ragasztott, kollázsos képeket látunk, amelyekben visszaköszönnek a XX. század modernizmusának nagy irányzatai. Grela merészen torzítja a tereket és az arcokat, izgalmas kollázsos elemekből építkezik. Révész kiemelte: a rajzokon a generációs emlékezet is testet ölt. A nagymama ölében ül a kisfiú, akire majd a nagypapa teszi fel a kokárdát.
A művészettörténész hangsúlyozta: mind a vers, mind a hozzá készült rajzok megélhető módon hozzák közel a márciusi ünnepet. A csomós tökfőzelék példája nagyszerűen értelmezhetővé teszik a legkisebbek számára is, hogy milyen érzés, amikor az embereknek elege lesz a diktatúrából. De Kollár záróképe és Grela utolsó rajza is – anélkül, hogy erőltetetten történelmiek akarnának lenni – az egész forradalmi életérzést megjelenítik. Gyerekeket látunk, akik szabadon és könnyedén lebegnek egy trambulin felett.
A kiadvány különlegessége, hogy érthetően képes szólni a társadalmi sorsfordulatok érzetéről, valamint a forradalom lehetőségeiről és erejéről.
Maros Krisztina: Alvó nő rókával
Maros Krisztina papírszínháza egy szerzői kötet, ami egy kiemelkedő képzőművészeti alkotás születésének körülményeit ágyazza elbeszélésbe. Különleges típus ez, de nem szokatlan, hiszen ebben a sorozatban már megjelent Hokusai A nagy hullám Kanagavánál metszetének, Franz Marc Kék lovának, a Louvre-ban található Víziló egyiptomi fajansznak a születését vagy a Leonardo életét feldolgozó történetek is. Maros Krisztina meséje Berény Róbert Alvó nő rókával festménye köré épül. Berény kevéssé ismert festménye ez a mű, ezért is volt alkalmas arra, hogy Maros mesét kanyarítson mellé. A történet azt beszéli el, hogy miként került a róka Berény műtermébe, majd festményére. A mese a festő ismertebb műveire is utal, előkerül benne az 1928-as Enteriőr vagy a Csellózó nő is.
Révész kiemelte: Maros szépen helyezkedett bele Berény Róbert stílusába, követi a faktúrákat, a színkezelését. Sőt: Berény önarcképeit is beépíti festőjének arcába.
A művészettörténész hangsúlyozta: ezek a mesék megnyithatják a gyerekek érdeklődését a képzőművészet iránt, mivel észrevétlenül egy képi látásmóddal ismertetik meg őket, valamint rögzítik az emlékezetükben, hogy létezett egy festő, akit Berény Róbertnek hívtak. A történet kedvet ébreszthet a művészettörténet iránt is.
Nina Nordal Rønne: Szürke
Ninna Nordal Rønne Szürke kötete az óvodásokat ismerteti meg a színekkel, azonban ezt nem a szokásos, mechanikus módon teszi. Egy klasszikus képeskönyvről van szó: a kevés szöveg kétoldalas képi kompozíciókba ágyazva jelenik meg.
Eredeti és magával ragadó stílusú az illusztráció. Akvarelles jellegű, lendületes gesztusokkal megrajzolt képekről van szó, amelyeken olykor jól kivehető az akvarell megfolyása is. Ahogy Révész elmondta: ezek a képek nem anyagszerűek és részletezők, az ábrázolásmód az egész képi kompozíció alaphangulatát megragadó, kicsit elvont.
A mese főszereplője egy kislány, Szürke, aki egy szeles napon elindul sétálni, és egy színes kavicsot talál. Barátkozni szeretne a különböző színekkel. A kicsi a történet előrehaladtával megismerkedik az alap-, majd a kevert színekkel. A szerző jól érzékelteti, hogy egy színnek sok árnyalata létezik.
Amitől igazán különleges ez a kötet, az az, hogy alkotója a színekhez nem tárgyakat, hanem érzelmeket és bizonyos karaktereket társít. A történetnek van egy moralizáló szintje is, ami a barátság és a megbocsátás fontosságáról szól.
Kristin Roskifte: Mindenki számít
Kristin Roskifte Mindenki számít kötete egy nagyalakú böngésző. Az ilyen típusú könyvekhez hasonlóan ösztönzi a gyerekeket, hogy a vizuális megfigyelőképességüket gyakorolják. E kötet befogadásának azonban sok rétege van: az egyszerű számosságtól kezdve egészen a filozofikus tartalmakig vezet. A könyv a nullából indul: amikor még nincs jelen az ember, majd eljutunk egészen a világegyetemig, ahol 7,5 milliárd csillag ragyog, mindegyik másféle, de mindegyik számít. E két kép között feszül a narratíva, amely egy valósághű, tárgyszerű és konkrét világot mutat be.
Rajzilag nagyon izgalmas, hogy a környezet mindig kék vonalakkal, stilizáltan jelenik meg, míg a figurák színesek és telítettek, emiatt jól leválaszthatók a tárgyi világtól, és jól beazonosíthatók. A kötet nagy érdeme, hogy gazdag történetmesélést tesz lehetővé, ami a gyermek életkorától függően egészen komplex is lehet.
A szövegek nem konkrét leírásai a képeknek, hanem kitágítják a látványt és teret adnak a fantáziának. Érzelmeket és filozófiai gondolatokat társítanak a képekhez, így lehetőséget adnak a nézőnek, hogy belépjen a történetbe.
Nagyon izgalmasak a böngésző helyszínei: vidámparkban és temetésen, bérházban és börtönben, áruházban és múzeumban is járunk. Bizonyos karakterek pedig újra és újra feltűnnek, így az ő egyéni sorsukat is végigkövethetjük a lapokon.
A záróképek egyike egy tüntetést ábrázol, ahol a táblákon az alapvető emberi értékek jelennek meg. Az utolsó előtti képen kozmikus távlatba kerülnek az emberek, akik az égboltot vizsgálva egy közös élménnyel gyarapodnak, majd eljutunk magáig az égboltig. A könyv függeléke játékos módon segíti a befogadást, és megmutatja annak rétegzettségét.
Révész Emese előadása itt nézhető meg.
A Hubby Gyerekkönyv Fesztivál többi programja itt visszanézhető.
Képek forrása: csimota.hu
