Borkovics Péter üvegszobrainál gyakran kapnak szerepet a természetben előforduló formák és minták, valamint az üveg és a fény kapcsolata. A művész azt vizsgálja, hogy a teremtő erők a természetben hogyan kapcsolódnak össze az üveg különleges tulajdonságaival. A kívül sima felületű tárgyak titokzatos rétegeket zárnak magukba. A különböző rétegek a megvilágítás hatására nyerik el végső formájukat és válnak igazán láthatóvá.
Bullás József a figurális festészettől jutott el az optikai művészetig. Képeire jellemző a különböző motívumok (hullám, rács, négyzetháló, kör) ismétlése. Az ecsettel felvitt színsávokra gyakran hengerrel fest, majd akár kézzel vagy ecsettel dolgozza tovább a motívumokat. A rétegek egymásra helyezésével a képek illuzionisztikus hatást váltanak ki, mely a nézőt kibillenti komfortzónájából. Képeinek címei legtöbbször számokból állnak, melyek szintén arra késztetik a nézőt, hogy átadja magát a meditatív szemlélődésnek és elmélyedésnek.
A két művészeti ág találkozása – üveg és festészet – izgalmas párbeszédet eredményez, ahol kiderül, hogy mindkét oldalon nagy szerepe van a fénynek, a végtelennek és az optikai hatásnak. Így az egy térben kiállított üvegszobrok és a többdimenziós hatást keltő, szinte vibráló festmények egy teljesen új, nemcsak művészeti szempontból érdekes, de akár a pszichológia vagy a filozófia oldaláról is meglepő összefüggések feltárására adnak lehetőséget.
A szeptember 30-ig látható kiállítás különlegessége, hogy a két alkotónak soha nem volt még közös tárlata, Borkovics Péter pedig közel 15 éve nem mutatkozott be magyarországi kiállításon.
