A kiállított művek több évtizedes művészpályát reprezentálnak, és folyamatában szemléltetik, hogy a művész különböző alkotói korszakaiban milyen szerepet játszott a fény érzékeltetése absztrakt festészetében.
Munkásságára jellemző a különböző történelmi, népi vagy populáris kultúrák motívumai közti összefüggések keresése és átalakítása. Festményei mintázatokat jelenítenek meg, amelyek sokszor a térben végtelenül kiterjeszthetők, vagy egy-egy gesztussal kiegészítve kompozíciót alkotnak. Rétegzettségükben mindig szerepet játszott a világosabb tónusokkal a fény, a színintenzitással a sugárzás hatásának az elérése.
Bullás József 1984-ben szerezte meg diplomáját a Képzőművészeti Egyetemen. Pályáját a nyolcvanas években az „új festészet” hatása alatt kezdte. Munkáival először a Hegyi Lóránd szervezte Új szenzibilitás kiállításokon mutatkozott be, a hazai és a nemzetközi színtéren szinte egyszerre. Az 1985-ös Sao Paulo-i Biennale magyar csoportos kiállításán még figuratív képeket állított ki, ám ettől kezdve az absztrakció lehetőségei foglalkoztatták. Képei akkor szimbolikus alakzatokat mutattak, melyeken megfigyelhető volt az non-figurativitás új útjainak keresése. Kezdetektől fontos számára az ismétlés, a motívumok variálása. Gyakran sorozatokban és ciklusokban gondolkodik, műveinek nem címet, hanem sorszámot ad.
Pályáján egymásból következő módszereket, technikákat követ, festészete folyamatosan megújul, mintha ugyanazt az érdeklődését más és más nézőpontból mutatná meg. Számos ösztöndíjat elnyert, sokfelé dolgozott, inspirálódott és kiállított a világban. Egy évig élvezte a Victor Vasarely Alapítvány támogatását Párizsban, de volt Görögországban, Rómában és Frankfurtban is. Minden helyszín új elemekkel gazdagította művészetét. Képeit inspirálták ázsiai fríz motívumok, keleti szőnyegek mintái, de neonfények elmosódott színei is.
Bullás a művészetet önmegismerő folyamatnak tekinti, melynek végeredménye optikai hatású. A néző a képeken térbeliség illúzióját fedezheti fel, a világos és sötétebb tónusok rétegzettsége révén pedig a kép mélységének fény-érzetét éli át. Az op-art jelenkori megújítójaként a hatvanas évek művészeti törekvéseit a maga szemléletére alakítva egy festőibb felfogásmóddal járul hozzá a műfaj új útjainak kutatásához.
Festészete konzekvens, jól átgondolt életmű, amelyre leginkább a kísérletező szellemiség jellemző. A folyamatos kísérletezés és útkeresés ellenére képei mégis rendelkeznek egy jól felismerhető, egyéni karakterrel. Ez azt eredményezi, hogy mindenki felismeri a keze nyomát, aki egyszer már látott tőle egy munkát.
A Fényrétegek című kiállítás augusztus 30-ig ingyenesen látogatható.
Kiemelt fotó forrása: Facebook
