Ferencváros pókdaruról lógó virágszörnye, a Kóró Felhő

Azokat, akik április 25-ig a Markusovszky téren, a volt Kultiplex területén megfordulnak, pókdaruról lecsüngő, hatalmas szárazvirág-kompozíció fogadja. A 11 méter magasan lógó mű szörnyszerűen írja át a környezetét. A meglepetés erejével ható installáció Gwizdala Dáriusz Kóró Felhő című alkotása. A szobrászt a mű megszületéséről, koncepciójáról és jövőbeli sorsáról kérdeztük.

A Kóró Felhő a ferencvárosi önkormányzat által kiírt Public Art pályázatra készült. Hogyan alakult ki a koncepció?

A pályázat kiírása előtt már volt egy formálódóban levő ötletem. A nagyvárosokban számos helyszínen találkozunk emléktáblákkal, amelyeket bizonyos ünnepekkor megkoszorúznak. Ezt az emlékezethez kapcsolódó gesztust szerettem volna kiterjeszteni és absztrakt irányba elvinni. Ám az általam kiválasztott helyszínek nem szerepeltek a pályázatban, így az utolsó pillanatban módosítottam a koncepción, és a Kóró Felhő formája léptékváltás révén, instant módon alakult ki.

Hogyan épül fel?

Két elemből tevődik össze: a virágkompozíciót pókdaru emeli öt méter magasba. Az már a tervezési folyamat során világos volt, hogy egy ilyen, nagy méretű virágkompozíció nem helyezkedhet el talajszinten, ezért ki kellett találni, miként lehet megoldani, hogy az emberek ne érjék el. Így jött a képbe a pókdaru, ami gondolatilag is bővítette a művet. Ez az indusztriális forma, a funkciójától megfosztott gép, ami az épülő világ szimbóluma, izgalmas kontrasztot alkot a tisztán organikus, de az emberi léptéket túlszárnyaló, lényszerű identitással rendelkező virágformával.

Az oppozíciót tovább erősíti a virágkötészethez társított feminin, valamint a daruhoz kapcsolt maszkulin jelleg.

Egy ideje azt tapasztalom, hogy amikor az alkotói praxisomban ezt a két végletet egymás mellé teszem, akkor furcsa feszültség alakul ki, és fel tudom borítani a sztereotipikus nézői megközelítéseket. Ha a virágkötészet női, dekoratív jellege felől közelítenek a munkákhoz, akkor előrántom a szobrászkártyát, ha pedig a szobrászat felől, akkor a virágrendezés könnyedségét hozom be. A virágkötészetet és a szobrászatot azonban ekkora léptékben még soha nem kötöttem össze, így a pályám szempontjából is nagy áttörés ez a projekt.

A virágkompozíció nagyon sok asszociációt ébreszthet a befogadóban, a szörnytől kezdve a felhőn át a füstig. Mennyire tudatosan formáltad a műnek ezt az elemét, és szándékod volt-e, hogy a végeredményt valamilyen konkrét forma felé vidd el?

Sokan már az installálás során aszerint próbálták értelmezni a kompozíciót, hogy mit ábrázolhat. Ám ez absztrakt mű: nem célja, hogy bármit is ábrázoljon. A kompozíciónak ugyan van váza, amire rákerültek a bálák, és ez meghatározott egy bizonyos impressziót, a végeredmény azonban a véletlen műve. Az én esetemben egyébként is intuitív gesztusokkal zajlik a formázás, mivel a virággal szerintem úgy lehet a legizgalmasabban dolgozni, ha a lehető legkevesebbet teszünk hozzá tudatosan. 

A pályázati kiírás egyik kitétele volt, hogy az elkészült mű a társadalmi nyilvánosság tereihez és azok problémáihoz kötődjön, az adott közösséget vagy a társadalom egészét érintő kérdéseket tematizáljon. Hogyan szólítja meg ez az alkotás a nézőjét?

A Kóró Felhőnek nincs egyetlen konkrét üzenete, inkább maga a helyzet az, ami a befogadóban elindítja a gondolkodást. Az emberen túli lépték a kiszolgáltatottság érzetét szüli a nézőben. Zavart okoz az indusztriális elem mozdulatlansága és az organikus forma dinamizmusa. Szokatlanul hathat, hogy a virágkompozíciónál nem a dekorativitás dominál: a környezetét uraló, szörnyszerű forma inkább félelmetes, mint gyönyört keltő.

Sokféle olvasatot enged meg a mű.

Az előkészítésről, az installálás folyamatáról, a mű történetéről videódokumentációt készítünk Scholtz Kristóf operatőr barátommal, amelyben a különféle olvasatokat, az elmúláshoz, az emlékezethez kapcsolódó gondolatokat kibontjuk. De nem szeretném egyetlen irányba elvinni az értelmezést, mindenkinek a lelkére van bízva, hogy honnan közelít a Kóró Felhőhöz. 

Noha két éve foglalkozom virágokkal, eddig nagyon keveset gondolkodtam azon, hogy milyen művészeti koncepció alapján alkossam meg ezeket a munkákat. A virágokkal való alkotás magával ragadott, a fókusz az ösztönösségen volt. Kevesebb gondolkodás és több tett.

Milyen reakciók érkeztek a műre?

Nagyon vegyesek. Sokak örömmel fogadták, míg mások teljes értetlenkedéssel és bizonytalansággal reagáltak. Az emberek egy része csak a politikai, háborús helyzet felől tudja dekódolni. A kedvenc reakcióm pedig egy komment volt: „Az a jó a művészetben, hogy mindenkinek az az olvasat jár, amit megérdemel.”

Milyen növényekből állt össze ez a kompozíció, és honnan gyűjtötted hozzá az anyagot?

A nagy tömegű, hetvenkilónyi növény a Rákosrendező pályaudvar melletti, eldugott parlagról származik. A mű méretéből fakadóan nem az esztétikai, hanem a mennyiségi szempontok domináltak a gyűjtésnél. Nem is annyira gyűjtögetésről, hanem inkább betakarításról volt szó.

Az installáció április 8-a óta van kint a téren, azóta hat rá a a szél, az eső. Formáltak rajta?

Eddig állta a sarat, pedig az első napokban viszonylag erős széllel kellett megküzdenie. Mivel szabadtéren van, minden hat rá, például eléggé imbolyog. De a mű szempontjából ez kifejezetten jó. A szél dinamikussá teszi, és instabil helyzetet teremt. Mondhatni: életre kelti az installációt.

Miben más egy ilyen műnek a befogadása köztéren, mint steril white cube térben?

A művel való találkozás szabadtéren felkészületlenül éri a befogadót. Olyan szituációba kerül, amit nem tud pontosan értelmezni, amiben kérdéses a pozíciója. Ez pedig termékeny módon hathat rá. 

A Kóró Felhő az anyagából fakadóan múlékony mű. Mi lesz a további sorsa?

A művek létrehozása ügyében erősen foglalkoztat a maradandóság illúziója. Úgy gondolom, hogy a világ egyre inkább afelé halad, hogy az örökkévalóságnak készülő műtárgyakkal szemben felértékelődnek az esemény jellegű, élményszerű alkotások. Fontosabb lesz, hogy bizonyos dolgokat itt és most, egy adott helyzetben éljünk meg, mint hogy az intézményrendszer műveket emeljen be a kánonba és konzerváljon. Erre reflektálnak a száraz virágokból készített kompozícióim, így a Kóró Felhő is.

A terv szerint nyáron még lehet találkozni vele. Szóba került, hogy a debreceni Virágkarneválon is bemutatkozhat, és előfordulhat, hogy más fesztiválokon is megjelenik. 

Ám még mielőtt bárhová is elutazna, április 23-án egy nagy buli keretében búcsúzik a jelenlegi helyétől.

Szombaton hattól a Tilos Rádióval közös szervezésben köztéri megmozdulással készülünk. A Flover Party című eseményen a Monyó gondoskodik a welcome drinkről, a két dj: Csoki Csibész és Dysfunktional pedig kultúr- és dubtechnó zenét nyom majd. Bízom benne, hogy nagy buli lesz. Külön köszönet Dávid Ferencnek, a 7térítő műsorvezetőjének és nem utolsósorban a Koós–Wéber Kft.-nek, amely a pókdarut biztosította.  

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu