Kucsora Mártával és kurátorával, Antallfy Péterrel a műcsarnokbeli kiállítás megnyitása előtt szervezett sajtóbejáráson találkoztunk, így elsőként láthattam a festőművész friss munkáit, amelyekből többet kifejezetten erre a tárlatra készített. Nagy méretű képei mellett különleges videóinstallációval is készült, amely múzeumi környezetben most látható először.
Mint a kurátor rámutatott, Kucsora Márta nagyon érdekes művészeti fejlődésen ment át. Már az egyetem után kísérletezni kezdett vizes témákkal: különböző hullámzásokkal, vízesésekkel. Ezután Plantagram című sorozatában a növények mikroszintjét láttuk különböző perspektívákból, aztán fokozatosan az absztrakt irányába ment el. Képei mind méretben, mind formailag, mind technikai eljárás szempontjából folyamatosan változnak, és ez izgalmassá teszi őket: nem egy dolgot csinál, és azt ismételgeti, hanem kiállításról kiállításra megújul.
Ezt a fejlődési ívet idén a Makláry Artworks kiadásában albumformában is megörökítették, összefoglalva Márta szakmai pályájának elmúlt 15 évét: „A monográfia nagyon jól megmutatja azt a folyamatot, amelynek során eljutottam oda, ahol most vagyok. Nem gondolom, hogy a régebbi vagy a mostani festményeim jobbak vagy rosszabbak lennének, egyszerűen ahogy én változom, úgy változnak a műveim is.”
Képein ugyan helye van a véletleneknek, de alá vannak rendelve a művész akaratának. Festmények nem random alakulnak, mindig megvan mögöttük a koncepció: „Már a legelején tudom, hogy milyen színeket fogok használni; milyen dinamikája, motívumai, kompozíciója lesz a képnek. De a részletekben azért vannak meglepetések, hiszen mégiscsak kémiai reakciók mennek végbe a vásznon. Az, hogy hol állítom meg a folyamatot, érzésből fakadó döntés. A végső képet ugyan én is csak akkor látom, amikor megszáradt a festék, de azért a sokéves tapasztalat miatt már elég jól be tudom lőni a végeredményt.”
A most kiállított festmények között közel ötször három méteres alkotások is láthatók, amelyeket már szó szerint fizikai próbatétel megfesteni. Súlyuk hatvan kiló körül van, de nedvesen akár nyolcvankilósak is lehetnek: „Földre helyezett vízszintes vásznon dolgozom, amit gyakran kell emelgetni, hiszen a gravitáció komoly eszköz a munkámban. Három vásznat festettem ilyen nagy méretben, ennél nagyobbakat valószínűleg már nem fogok csinálni. De mivel a függőleges képek optikailag mindig nagyobbnak látszanak, talán még monumentálisabbnak tűnnek majd azok a háromszor négy méteres képeim, amelyeket diptichonban szeretnék megfesteni.”
Különös, hogy ezeken a hatalmas képeken nincs egyetlen olyan négyzetcentiméter sem, amely kevesebb figyelmet kapna. Nincs elő-, közép- és háttér sem, minden rész ugyanolyan fontos. Mint a kurátor kiemelte, az is változó, hogy ki mit lát meg bennük: „Szándékosan nincs címük, hogy ne befolyásolják a befogadást vagy a szabad asszociációt. Van, akinek kozmikus képeknek vagy asztrofotóknak tűnnek. Másoknak a mikroszint, a mikroszkóp alatt látható világ jut eszükbe róluk. Látjuk a kozmosz formáit, ritmusát, de nem tudjuk beazonosítani, hogy milyen mérettartományban, mikro- vagy makroszinten vagyunk. De lehet, hogy nem is kell.”
A műcsarnokbeli tárlattal párhuzamosan Kucsora Mártának egyéni kiállítása is megnyílt a Kálmán Makláry Fine Artsban, ahol a két méter alatti méretű festményeit mutatják be: „Úgy gondolom, hogy az a technika és tapasztalat, ami most nekem van, valamint a szabad absztrakció nagy méretekben működik leglátványosabban. Kell a tér, hogy a mozgások, dinamikák kibontakozhassanak a vásznon. Ezért most kifejezetten kihívás számomra kisebb méretű munkákat készíteni.”
Hogy honnan veszi a kisebb és nagyobb méretű képeihez az inspirációt, azt így fogalmazza meg: „Sokáig konkrétan a természetből vettem az ihletet, de 2012-ben volt egy belső fordulat, amikor ez átment belső absztrakcióba, belső képi világba. A festményeimet egy folyamat részének tekintem, amelyekkel egy-egy pillanatot örökítek meg, így nem is annyira álló, hanem szinte már mozgó képeknek látom őket. Régóta foglalkoztat a videó is; a most kiállított installáció az első, amit a nagyközönség is láthat.”
A sötét teremben bemutatott videón – amely monitoron, kisebb méretben nem működne, mivel kell számára a tér és a reprezentatív bemutatás – számítógépes grafika, CGI, animáció és mindenféle módosítás nélkül látjuk a festékek keveredését, kavargását, mozgását, amelyhez a természet hangjai adják az aláfestést. A videóinstalláció megvalósítása és bemutatása volt a legizgalmasabb kihívás Márta számára. Izgatottan várja a fogadtatást, hiszen Magyarországon nagyon szűk az a kör, amely a konceptuális alkotások iránt érdeklődik.
Nem véletlen, hogy amikor az általa követett és nagyra becsült kortárs művészekről kérdezem, videóművészeket is említ: „Nagy kedvencem Bill Viola és Isaac Julien. A festők közül fantasztikusnak tartom, amit Katharina Grosse csinál. De említhetném Julie Mehretut is, akinek idén a Whitney Museumban volt hatalmas kiállítása.”
A külföldi sikerek lassan őt is utolérik, de tudja, hogy sok munka vár még rá, hiszen a nemzetközi hírnevet csak nemzetközi jelenléttel lehet megszerezni. Ezen tudatosan dolgozik is: képei már több külföldi galériában megfordultak, többek között az USA-ban, Mexikóban, Angliában, Németországban, Kínában, Svájcban és Ausztriában.
Magán- és vállalati gyűjteményekben is megtalálhatók már a munkái. Közel húsz vízesésfestménye látható több német vízügyi vállalatnál, de a nankingi Deji Art Museum és a louisville-i 21c Museum is rendelkezik már Kucsora Márta-festményekkel.
Legutóbbi nagy szakmai sikere a New York-i Postmasters Galleryben idén tavasszal megrendezett kiállítása volt. A magyar származású galériatulajdonossal való ismertsége már 15 éves. Akkor találkoztak először, amikor Márta 2005 és 2006 között a Montclair State Universityn tanult. A tárlat igen jó kritikákat kapott, és értékesítettek is a nagy méretű, négyszer két és fél méteres képek közül. Annyira sikeres volt a bemutatkozása, hogy jövőre csoportos absztrakt kiállításra is kért tőle festményeket a nagy presztízsű galéria.
A Deji Art Museumban 2022. februárban nyílt volna meg a kiállítása, de a járvány miatt ezt későbbre halasztották. A kilencemeletes magánmúzeumban egy szintet, mintegy ezer négyzetmétert a kortárs művészeteknek szentelnek, 2022-ben itt mutatják be Márta alkotásait: „A kínai múzeum kurátora a gyűjteményükben megtalálható képeimből és az újabb munkáim közül is válogat majd a tárlatra. A Műcsarnokban látható kiállítás néhány képe eredetileg a Deji Artnak készült, de nagyon örülök, hogy legalább a magyar közönségnek be tudom őket mutatni még idén.”
Kucsora Márta festményei a Műcsarnok Személyesen/Frissen 2021 című csoportos kiállításán 2022. február 13-áig, a Kálmán Makláry Fine Arts egyéni tárlatán 2022. január 21-ig tekinthetők meg.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
