Kemény fába vágta a fejszéjét Marc Forster, amikor úgy döntött, hogy két szuperprodukció, a szellemes Felforgatókönyv és a jelenleg forgó huszonkettedik James Bond-mozi közé beilleszt egy alacsony költségvetésű produkciót, és művészi hajlamait kiélve a törzsi ellentétektől (és amerikai jelenléttől) forrongó Afganisztánba helyezi Papírsárkányok című alkotását. A német direktornak mindenképpen Khaled Hosseini - sokat támadott - bestsellere kellett, tehát feltehetően sejtette, hogy nem lesz egyszerű menet véghezvinni, amit eltervezett. De arra talán még legmerészebb álmaiban sem gondolt, hogy az afgánok földjén indexre kerül a mű.
Hosseini regényének főhőse egy afgán származású, de Kaliforniában felnőtt férfi, akinek vissza kell térnie a tálibok uralta országba, hogy helyrehozzon egy régi hibát és megmentse egy gyermekkori barátja fiát. Az önéletrajzi ihletésű mű a '70-es évek Kabuljába vezeti vissza az olvasót. Bemutatja a város legelőkelőbb negyedében élő Amirt és legjobb barátját, egyben hű szolgáját, a '90-es évek végén a tálibok által kiírtott hazara etnikumhoz tartozó, nyúlszájú Haszant. A fiatalok kedvenc időtöltése közé tartozik, hogy történeteket olvasnak fel egymásnak egy terebélyes gránátalmafa alatt. A hétköznapok első látásra gondtalannak tűnnek. Amir ellenben szorong. Nem képes megfelelni imádott-gyűlölt apja elvárásainak, aki nem nézi jó szemmel, hogy fia az irodalmat választja, ahelyett, hogy valami hasznosabbal töltené az idejét. A gyermekkor egy tragédiával végződő papírsárkány-röptető versennyel "int búcsút". Haszánt megerőszakolja egy pastu, Amir pedig képtelen közbeavatkozni. 1980-ban Afganisztánba bevonulnak a szovjetek, és Amir apjával együtt Amerikába szökik. Már ünnepelt író, amikor kap egy telefonhívást szülőhazájából. Bűntudattól vezérelve visszatér az afgán pokolba. Szeretett városa romokban, mindennaposak a kivégzések, a tálibok által meggyilkolt Haszán fiát elrabolták, és még egy családi titokról is lekerül a fátyol.
A produkció kálváriája azzal kezdődött, hogy a Haszánt megszemélyesítő színész édesapja egy interjúban elárulta, hogy folyamatos fenyegetések érik a családját, amiért Ahmad Khan részt vett a megerőszakolós jelenetben. A stáb ugyan nyugtatta az édesapát, hogy nincsenek életveszélyben, de Khanék mégis jobbnak látták elhagyni az országot. A gyártó amerikai stúdió segítségével még tavaly decemberben az Egyesült Arab Emírségekbe utaztak; a gépen rajtuk kívül még több olyan gyermekszínész foglalt helyet, aki fontosabb szerephez jutott Forster munkájában.
A rendezőnek most azzal kell szembesülnie, hogy a két Golden Globe-díjra (legjobb idegen nyelvű film, legjobb zene) is jelölt alkotását nem tűzik műsorra Afganisztánban mondván, hogy az "megkérdőjelezhető, és elfogadhatatlan bizonyos emberek számára, sértheti egyesek érzékenységét, gondot okozhat a kormánynak és az embereknek". Az etnikai és erkölcsi aggályait hangoztató kormányzat egyébként a kényes és törékeny helyzetre hivatkozva nemcsak a forgalmazást tiltotta be, hanem a kalózpéldányok terjesztőit is megfenyegette: ha valakit azon kapnak, hogy feketén "eregeti" a Papírsárkányokat, az súlyos bírságra számíthat. A hivatalos szervek egyszer már éltek ezzel az eszközzel; a Kabir Khan rendezte Kabul Express esetében nem igazán jött be az elrettentés.
A Papírsárkányokat február 21-től tűzik műsorra a hazai mozik.
