Ajami

Az Ajami sikere részben a rendezőpáros hovatartozásnak köszönhető. Yaron Shani izraeli, Scander Copti pedig palesztin, ami azon túl, hogy jól mutat mindenféle marketingkampány során, az élményanyagot és a hangnemet is meghatározza. Arabok és zsidók kényszerű együttélése a téma, mi más lenne, de a képlet mégsem ilyen egyszerű. Főhősünk, az Izraelben élő palesztin Omar például beduinokkal keveredik vérbosszúval spékelt konfliktusba, Dando, a zsidó zsaru AZ eltűnt öccsét keresi, az egykori megszállt területekről érkező fiatal Malek pedig édesanyja gyógykezelésére keresne pénzt. Az természetes, hogy útjaik előbb, de inkább utóbb keresztezik egymást, de nem olyan Benny Hill-es módon.

Az Ajami erőszakos, ha tetszik, véres film, amiben a legszomorúbb, hogy a szereplők tetteit többnyire félreértések, tévedések határozzák meg, ami cseppet hatásvadász, de rendkívül jól működő dramaturgiai eszköz is egyben. Az öt fejezetben, gyakori helyszín- és idősíkváltásokkal operáló film további, teljesen jogos fényezéséhez fontos alapinformáció, hogy itt valamennyi szereplő amatőr, aki rendre improvizál. Talán ennek köszönhető, hogy itt az egyes jelenetek is rendkívüli erővel és hitelességgel bírnak, az összkép pedig olyan erővel, mint a téma eddigi csúcstartója, a Mennyország most.