Az örmény származású kanadai Atom Egoyan gondolt egyet és az emberi természet sötét oldalát vizsgáló alkotásai után operát rendez. A neves direktornak nem ez lesz az első próbálkozása ebben a műfajban, ráadásul filmjeinek visszatérő elemeit sem kell elhagynia, ugyanis a választott mű Richard Wagner A Nibelung gyűrűje tetralógiájának második darabja, a Walkür.
A rendező nemrég egy igen személyes hangvételű dokumentumfilmet is leforgatott, melynek főszereplője Arsinée Khanjian, a direktor egyik kedvenc színésznője. Sony Mini DV-vel készült, a minimálisnál is minimálisabb költségvetésből kihozott alkotás arról az útról mesél, melynek során Khanjian 28 év után ismét visszatérhetett szülőföldjére, Libanonba. A Citadel-t július elején mutatták be Nagy-Britanniában.
Egoyan, aki már 1996-ban a Salome című produkcióban kipróbálta magát az opera műfajában és színház sem áll olyan távol tőle (Eh Joe-West End), Kairóban született 1960-ban. Bölcsészettudományokat tanul a torontói egyetemen. Egyetemi évei alatt szinte minden művészeti ágban kipróbálta magát. Színdarabokat írt, zenét szerezett, színészkedett. Már ekkor rövidfilmeket készít, 1984-től rendez filmeket.
Sajátos stílusú filmjeiben a realitás és az álom, a valóság és a fantázia keveredik egymással, térben és időben nem ismer korlátokat. Modern szemléletű alkotó, aki a média mindennapokban való jelenlétét, mindent meghatározó jellegét összes filmjébe beépíti. A család szétesését (Közeli rokon l984, Családi mozi 1987), az identitás kérdéskörét, a hagyományos csoportok szétesését (Naptár 1992) egyaránt megtalálhatjuk szinte minden alkotásában. Külön csoportot alkotnak a merész szexualitású, a hagyományos érzelmek hiányáról (A kárbecslő 1991, Exotica 1993) szóló filmjei.
