(MTI) - Több generáció úgy nőtt fel úgy, hogy a történelemtanítás 1948-ban véget ért. Rengeteg kibeszéletlen, feldolgozatlan kérdés van az utóbbi 50-70 esztendőben, ezeknek a felszínre hozásával megoldódhatnak a traumák.
- A történelemtanításban nincs módszertani probléma, de feszültséget okoz, hogy mit kell tanítani. Ezerféle tankönyv van, amelyek gyakran politikai orientáltságúak - közölte Bogdán Mariann igazgató, aki Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum igazgatójának, a projektgazda vezetőjének szavait idézve azt mondta: "a fiatal generációnak hiányos a tudása, mert a történelemtanítás mostohán kezeli ezt a témát".
A projekt során huszonöt történelmi interjút készítenek; a diákok és a tanárok idős embereket, rokonokat, ismerősöket keresnek fel. A "tényleges" munkát három pedagógus és nyolc diák végzi el a zalaegerszegi iskolában, de a felkutatásban szükség van a háromszáz diák és a félszáz dolgozó segítségére, ismeretségére is, ők ötleteket adnak a felkereséshez, mert csak így tudják elérni azokat az embereket, akiknek mondandójuk van az utókor számára.
Őry Gábor projektmenedzser arról beszélt, hogy sokakat foglalkoztatnak a közelmúlt eseményei, a diákok nagy érdeklődéssel nézik a huszadik századról szóló dokumentumfilmeket.
Az egyik diák például 88 éves dédnagyanyjával készít interjút, aki - mint mondta - sok mindent megélt már.
A diákok azt mondták, hogy sok mindent megtanultak, de könnyebb a múlt megismerése, ha azoktól az emberektől hallhatnak róla, akik átélték. A "száraz" tananyag helyett a videóinterjúkkal könnyebben megérthető és tanulható a múlt - fűzték hozzá.
Káli Csaba, a levéltár igazgatója elmondta, hogy a levéltár iratainak 80-90 százaléka a huszadik századból származik. Rengeteg, ma még a tudomány számára is feltáratlan anyagot őriznek. Adatbázisokat hoznak létre, digitalizálják az iratokat, de fontos kiegészítői a levéltári anyagoknak más források is, például az olyan beszélgetések, amelyeket az emberek a diákokkal folytatnak.
