 |
A kassai születésű, e hónapban 80 éves filmrendező 1950-ben szerzett diplomát neves pályatársaival - Fehér Imrével, Makk Károllyal, Kovács Andrással- együtt. A fiatal Bacsó színésznek készült ám raccsolása miatt nem lehetett színész. 1946-ban azonban felvették a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, rendezői szakra. A főiskola elvégzése után azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál), így részese lehetett a magyar film újjászületésének. Forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.
Igazi hangjára, a szatírára a hatvanas évek végén született munkáiban talált rá. Az 1969-ben készült A tanú a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta, tragikomikus felfogásban. A film tíz évig porosodott dobozában, csak zárt vetítéseken mutathatták be, utána azonban óriási sikert aratott és a mai napig kultuszfilmnek számít. Bacsó számára a "feloldozást" A tanú 1981-es cannes-i sikere jelentette, ezután kapott szabad utat. A szatíra folytatását Pelikán gátőr rendszerváltás utáni kalandjaival Megint tanú címmel 1994-ben forgatta le.
A hetvenes években Bacsó érdeklődése aktuálpolitikai kérdések felé fordult: Kitörés (1970), Jelenidő (1971), Harmadik nekifutás (1973). A szatirikus hangvétel folytatódik az Ereszd el a szakállamat (1975), a Ki beszél itt szerelemről (1979) című alkotásaiban is. Az ötvenes évek személyi kultuszának görbe tükre a Te rongyos élet (1983), a Titánia, Titánia (1988), Sztálin menyasszonya (1990),de foglalkoztatta az egyén és a történelem viszonya is a Hány az óra, vekker úr? (1985)című filmben. A kilencvenes évek Magyarországának kaotikus állapotairól szól a Balekok és banditák. A 2001-es Hamvadó cigarettavég című opusában Karády Katalin életének állít emléket. Utolsó munkáját, a De kik azok a Lumnitzer nővérek?-et a 2006-os filmszemlén mutatták be.
Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialóg Stúdió helyettes igazgatója, majd tanított és vezetőként tevékenykedett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. Munkásságát 1972-ben érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 1998 óta birtokosa a Magyar Köztársaság Középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere díjjal tüntették ki, 2006-ban Budapest Díszpolgára elismerésben részesült.
2006 őszén több magyar alkotás mellett szerepelt filmje a francia fővárosban, a Quartier Latin mozijában megrendezett vetítéssorozat keretében, ahol nyolc játékfilmet mutattak be nyolc világhírű rövidfilm kíséretében.
2006 őszén több magyar alkotás mellett szerepelt filmje a francia fővárosban, a Quartier Latin mozijában megrendezett vetítéssorozat keretében, ahol nyolc játékfilmet mutattak be nyolc világhírű rövidfilm kíséretében.
