A trilógia első darabja a '96-os Gomolygó felhők volt, amelyben, miután a tulajdonos arra kényszerült, hogy eladja Dubrovnik nevű éttermét, a főpincér Nikander is hirtelen az utcára kerül. Kezdetben azt hiszi, könnyen el tud újból helyezkedni, de hamarosan rájön, egy 48 éves férfira nincs már szükség a munkaerőpiacon. Egy "kósza" ötlettől vezérelve a kirúgott munkatársakban felmerül, hogy mi lenne ha megnyitnák régi éttermüket.
A díjakkal elhalmozott második részben, a 2002-es Múlt nélküli emberben egy ismeretlen férfi érkezik vidékről a fővárosba, ahol az első éjszaka úgy összeverik, hogy ettől kezdve emlékezetkiesésben szenved. Az Üdvhadsereg veszi gondjaiba, lakást, munkát, ruhát szerez neki. Hamarosan tapogatózó, félénk szerelmi viszonyba bonyolódik az egyik ápolónővel.
Aki Kaurismäki tragikomikus történetének hősei munkanélküliek és hontalanok, szemétkukalakó guberánsok és konténerlakó családok, beszédhibás ügyvédek és amnéziás munkások, magányos vénkisasszonyok és az üdvhadsereg zenekarának tagjai.
Visszafogott érzelmesség és minimál humor, kopott ruhákba öltözött romlatlan méltóság s hervadt szépség adja meg egy hontalanok között otthonra találó, amnéziás férfi történetének alaphangját.
Az előkészületi fázisban lévő Vartija története egyelőre még ismeretlen. Ilkka Metsola producer elmondása alapján annyi tudható, hogy a stáb Helsinkiben forgat majd nagyjából ugyanazzal a stábbal és hasonló helyszíneken, akikkel a trilógia első két darabja készült. A film főszereplője, a 36 éves, biztonsági őrt alakító Janne Hyytiäinen lesz, aki Helsinki "dzsungelében" keresi a boldogsághoz vezető utat.
