Az a bizonyos közép-európai légyszar

Film

Jó lenne egy olyan újság megint, nem tudom, a fiatalok mennyire emlékeznek rá. Film, színház vagy muzsika? Mindegyik fontos! Mikor hogy.

Jelent már meg lemeze?

Nem is egy. De ezt a számot szeretem (Bob Marley énekelte a No women, no cry-t), van benne még zene. Nem tudnék a három közül választani. Jó lenne mindegyiket együtt csinálni, de a zenéhez nem sok közöm van. A színészmesterséget világszínvonalon tudom művelni. Nyílván jó lenne, ha megint lehetne játszani színházban, és megint játszani filmben olyan gondok nélkül, amelyek most nyomasztják ezt az egész "cugehőrt".

 
Nemrég láttam a Zelaryt, kitűnő film, nem akarom ódákat zengedezni, épp csak egy-két dolgot hiányoltam a vászonról, Kozák Andrást, Drahota Andreát Azt éreztem, hogy annyira készülhetett volna ez a film Magyarországon, és mégsem itt forgatták. Mi az oka annak, hogy most épp nem tudunk ilyen szintű filmet készíteni? Ez nem volt giccses, sem túl intellektuális, se aberrált, hanem normális történetet kapott a néző, igazi mozit. Mi a különbség a magyar és a cseh filmgyártás között?

Nagyon bonyolult kérdés, nem tudnám pontosan megválaszolni. Annyi biztos, hogy a csehek rájöttek arra, hogy nem csak a városokban történt meg a II. világháború. Nem minden a Benes dekrétum. Ez egy olyan történelmi film, amely 1943-44-ben játszódik egy pici közösségben, amelyet a háború szele szinte elfúj a földről.
Ha ki akarnám terjeszteni a film mondanivalóját, akkor szólhat arról, hogy mennyire törékeny világban élünk, de inkább csak két teljesen más kultúrájú emberről szól, akiket összesodornak a körülmények. Hogy ők mennyire bírják egymást tolerálni. Technikailag ez egy gyönyörű mozi, az operatőrt dicsérik a képek. A cseh producerek olyan tiszta társaságban óhajtanak lenni, hogy felmentek a tőzsdére. Magyarországon száz felé futnának a producerek, ha fel kellene vinni a cégeiket a tőzsdére
Talán itt van a megfogható különbség. Részletekben nehezen tudnám megfogalmazni a két ország filmgyártása közti eltérést, de ezt a finom, követhető momentumot fel tudom mutatni. Uraim, tisztelt producerek: tessék felmászni a tőzsdére!

 
Csehországban hogy fogadták a Zelray-t? Illetve, hát Önt, egy magyar színészt?

Én ott nemzeti színész lettem, amikor elkészült ez a film. Nem tudtam Prága utcáin úgy sétálni, hogy ne ugorjanak nekem tízen. Azonnal emléktárgyakat tépkedtek le rólam, kabátgombokat például. Nagyon helyesek voltak. Mondták a cseh kollegák, hogy vigyázzak, mert náluk szeretik a színészeket. Aztán hívott a film rendezője, Ondrej Trojan, hogy borzalmas rosszul érzi magát, mert már egy hónapja megy a film a mozikban és még mindig csak 800 ezren látták
Magyarországon ez komoly rekord lenne, a rendező meg csak panaszkodott, hogy nem tudja, mi lehet ezekkel a csehekkel, hogy abból a 7 millióból csak ilyen kevesen nézték meg. Azóta már eljutott a film a másfél milliós nézőszámig. Amikor az Oscar-díjra jelöltek, hát, hogy is mondjam? Ott is működik a szakmai irigység. Nem lehet megúszni a mi kis közép-európaiságunkat légyszar nélkül Ahogy a Svejkben meg van írva: Ferencz József őfelsége képét leszarták a legyek. Valahogy így működött. De nagyon jó volt nekem Csehországban akkoriban az utcán sétálni, mellesleg most is nagyon szeretnek ott.

Bán János az Én kis falumban nyújtott alakítása mellé az Ön Zelaryban játszott szerepe is odakerülhet a cseh filmtörténet kirakatába.

Beszéltem tavaly előtt Menzellel, jól meglapogatott, nagyon helyes volt.

 
És mikor tanult meg csehül, engem teljesen lenyűgözött!

Jaj istenem! Nem mindent csináltam én, a szinkronban egyszerűen kimerültem közben. Majdnem az egészet sikerült kipasszírozniuk belőlem, de meg kell, hogy mondjam, nagyon elfáradtam benne. Egy összetett cseh mondat egy magyarnak lekövethetetlen akrobatamutatvány

Szóról szóra betanították Önnek a teljes szöveget?

Pontosan, sőt, szótagról szótagra! Valahogy betörtek engem, de volt valami, amit nem tudtam kimondani, egy emlékhely nevét, most sem vállalkoznék rá és benne maradt a szinkronban az, hogy "Malac vagy." Egyszerűen nem tudtam elmondani csehül. De ez azért vállalható a csehek előtt, mert ez egy tájnyelv, olyan, mintha valaki originál palócot beszélne. Nagyon röhögtek a moziban, én meg nem tudtam, miért.

Tehát úgy beszélt csehül, mint egy sült paraszt?

Igen, mondták, hogy rettenetes tájnyelven beszéltem, annyira, hogy olyan már talán nincs is. Kemény mozi volt, a négy évszak megviselte az embereket, és maga a hely nemcsak szép volt, látszott a vásznon, hogy mennyire zord. Nagyon megdolgoztunk ezért a filmért. De máig is örülök, hogy engem választottak a szerepre. Nemcsak Európában futott be szép pályát a Zelary, de a mai napig az USA-ban húsz kópiával vetítik a mozik, aki nem tudja, hogy ez mit jelent, annak csak annyit mondok, hogy gyakorlatilag 20 városban látható.

 
Nagyon figyelmetlen voltam, hogy nem vettem észre a Zelary-t a magyar mozikban és a Filmünnepen láttam először?

Fölajánlották Magyarországnak, de sokallták érte a húszezer eurót.

Ha másért nem, csak Ön miatt érdemes lett volna

Ez ma már nem így van. Nyílván a Duna televízió majd meg fogja venni, ott foglalkoznak az én cseh filmjeimmel, időről-időre hívnak, hogy szinkronizáljam le magam. Mindig csodálkozom, hogy jé, mozifilmek nálunk megint csak a Dunán jelentek meg! Legalább ők veszik maguknak a bátorságot, pedig nem egy gazdag televízió Ezek nagyon jó történetek, nem azért mondom, mert én játszottam bennünk, de még nézői igény is lenne rá

Volt Ön már Pécsett Mikulás?

Igen. Van téli Mikulás, nyári Mikulás, sőt pécsi Mikulás is! Ez egy jó meló volt. Nekiálltunk egy követhetetlen forgatókönyvnek. Látszott, hogy nagyon sok pénzes ember igénye megjelent benne, aki adott bele két millió forintot, azt akarta, hogy látszódjon benne az ő "lyukas csokija", és aztán összejött vagy harminc ilyen "lyukas csokoládé" igény, de ki is vonultak a filmből, maradt az állami pénz, meg még valami pici, a Szekeres úr saját pénze is bánta a dolgot.
Lementünk a forgatókönyvvel arra az igényre, ahol még egy forgatókönyv mozogni tud. Az anyagi helyzetünkre tekintettel, a forgatási helyszínek megoszlottak Budapest és Pécs között, mert Pécs nagyon nagy kedvezményeket adott, hogy ott forgassunk. Pesten, ha lefoglaljuk egy utca baloldalát forgatási célból, akkor ötezer forintos négyzetméter árral kell számolnunk. Pécs ezt ingyen állta. A külsők egy része itt készült, sőt a belsők is, egy lánygimnáziumban. A Leöwey Klára gimnázium díszteremében. Láttam egy durvára vágott változatot, nagyon reménykeltő volt. Én ismerem Gárdos Pétert, vagy nagyon elrontja, vagy megállapodik valahol.
Zavarban vagyunk, mert nem tudjuk, mit akarnak a nézők. Azt, amit a tévében látnak vagy egészen mást. Ez a bizonytalanság a nap huszonnégy órájában keveredik a filmkészítőkben. Megvágja egyféle módon, és azt mondja, hogy hú, ezt nem fogják érteni! Aztán átvágja egy puhább verzióra, akkor meg már vállalhatatlan lesz, annyira ócska, linkóci, giccses. Most két változat is elkészült, egy fesztivál verzió és egy amerikai. A fesztivál változattal szakemberek előtt szerepelünk, itt nem probléma, ha valaki meghal, az amerikaiban pedig majd elsiratjuk a hőst!!! Bonyolult, buta dolgok nehezítik a film útját, ha azon kell gondolkodnunk, hogy mi a bánatot is kér a piac a filmtől?!

 
A mai DVD-s világban megoldható a több változat ügye, döntse el a néző, mit akar látni, puhát, keményet

Volt egy vizsgálat, egy reprezentatív csoportnak, úgy száz nézőnek, levetítették a filmet, de nem lettek okosabbak tőle, az egyik fele így akarta, a másik meg úgy. Szerintem többet kellene bízni a nézőre, mert ha valami igazán jól működik, akkor az ott marasztalja a nézőt a moziban és beindul a szájpropaganda, ennél hatékonyabb marketing nincs, barát viszi a barátot, apa a gyerekét
Ebbe legalább annyira lehetne bízni, mint a rossz reklámokban, vagy most ezt "piárnak" hívják?
Nem is tudom

(folyt. köv.)