Több neves szaklap a tavalyi év legjobb angol filmjének titulálta Paul Andrew Williams első nagyjátékfilmes rendezését, a nálunk sajnos csak a Titanic filmfesztiválon vetített Londonból Brightonba című mozit. Sőt volt olyan magazin, mely még ennél is tovább ment, az évszázad legjelentősebb és legjobb produkciójának (Big Issue) nevezte a fiatal rendező munkáját, míg a The Scotsman-ban azt olvashattuk, hogy a brit film újra régi fényében pompázik, köszönhetően Williams-nek.
A Londonból Brightonba a brit gengszterfilmek szubzsánerét gazdagítja, de egészen más megközelítésből vizsgálva a kispályás stricik, kurvák, pedofilok világát, mint ahogy azt például, hogy csak a legismertebb direktort említsük, Guy Ritchie produkcióiban megszokhattuk. Ami Madonna férjénél abszurd ökörködés gengszter maskarába öltöztetve, az Williams-nél maga a pokol legmélyebb bugyraiba való lemerülés, a hétköznapi valóság ?horror arca?, mindenféle maszk nélkül, kendőzetlenül. Ez az a jellegzetesség, ami sokkal inkább párba állítja a 34 éves rendező munkáját olyan mesterekével, mint Ken Loach vagy Mike Hodges és elválasztja Matthew Vaughn-től, illetve az előbb említett Ritchie-től.
A nagyszerű debütálás után Williams második nagyjátékfilmjét készítette el nemrég, az eredetileg a Londonból Brightonba előtt tervezett The Cottage-t, mely a rövid szinopszis szerint két műfajt kever majd, a horrort és a komédiát. A Gollam arcot lassan-lassan levedlő és a King Kong mozgást elfelejtő Andy Serkis főszereplésével forgott mű egy félresikerült emberrablást mutat be a nőzőknek, mely során két balfék, ahelyett, hogy biztonságos helyre cipelné a gengszterfőnök kocsiba tuszkolt lányát, egy elhagyatott tanyára téved. Itt aztán hamar megtapasztalják, hogy van rosszabb is a főnök bosszújánál.
Jelenleg az utómunkálatoknál tartó film további szerepeiben feltűnik a nagyszerű angol humorista, Reece Shearsmith, Joel Schumacher Operaház fantomjában Meg Giry-t alakító Jennifer Ellison valamint a hazánkban szintén kevésbé ismert Steve O'Donnell.
