A változatlanság elsősorban persze arra vonatkozik, hogy Kovásznai GyörgyHabfürdő című, 1979-es filmjét a bemutatóján való nagy bukás után senkinek nem jutott eszébe rehabilitálni, posztumusz sem. A Macskafogót szokták emlegetni abból a korból mint kiemelkedő alkotást, pedig Kovásznai műve legalább annyira értékes, egész estét betöltő, sőt a vizuális és zenei hatásai inkább a művészfilmek felé viszik, miközben a története és a dramaturgiája egy Molnár Ferenc-színdarabhoz hasonlatos. Az azóta sem ismételt művészi megformálás, a lelkiállapotokat remekül ábrázoló pszichedéliájával, a magyar valóságra való lefordításával egy pesti dekoratőrről szóló, tulajdonképpen egyszerű történetet mesél el. Az okleveles dekoratőr házasodik, de meglépne az esküvője elől, és a menyasszony kolléganőjénél, az orvosi egyetemre készülő főnővérnél keres menedéket.
Habfürdő
Ma már nagyokat nevetünk a kádárista kispolgárság kritikáján, ahogy a fiatalság problémái átszűrődnek a hihetetlen, animált festményeken, ahogy a főhős terhelt pszichéje a hallucinációhoz hasonlítható, gyönyörű képekben vagy vizuális blöffben megjelenik. Mindehhez Másik János, az interbrassos korhoz képest is előremutató popzenéje, Bontovics Kati és Antalffy Albert előadásában szinte musical, és itt beugrik mint egyetlen előkép: a Beatles zenekarról készült, Sárga tengeralattjáró című alkotás. Groteszk, animációs musicalvígjáték, ez a végső műfaji meghatározás, amely a felnőttkori felelősségvállalásról, családról, gyerekszülésről, társadalomról mond metsző kritikát. A mai napig nem láthatunk ilyen csillagot a magyar rajzfilm borús egén.
Dr. Végh László radiológus, zeneszerző és egykori underground kultúrközpont meséli a vetítés utáni beszélgetésen, hogy a bemutatón, bár legalább ennyien voltak jelen, senki nem nevetett. Ruttkai Bori másik két beszélgető partnere Másik János zeneszerző és Antal István Juszuf, az egykori barát és munkatárs. Jól felvázolják, hogy a Pannónia Filmstúdióban akkoriban két szellemi műhely létezett: a Nepp-, Dargai-, Jankovich-vonal és a Kovásznai féle. Utóbbi javára dőlt el a dolog, ami persze ugyanakkor nem jelentett elismerést, hírnevet. A lineáris módon építkező, kétdimenziós iskolákhoz képest Kovásznai egy-egy képet jelenített meg és annak minden mélységébe belement. Nem beszélve arról, hogy maga írta a szövegeket, még a dalszövegeket is.
Ennél a pontnál a legtöbb hallgató elgondolkodott, hogy Rutkai Bori és a Specko Jedno repertoárjába mennyire passzolnának ezek a kvázi sanzonos popdalok, de minimum egy soundtrack lemezt ki kéne adni belőlük. A vendégek beszélnek még arról, hogy Kovásznai tulajdonképpen Picassóval vetélkedett, de Rippl-Rónai is benne volt a munkáiban, ráadásul egy szociológus veszett el a filmesben.
Dr. Végh igazán érdekes figura ma is, mesélik a régebbi arcok, hogy a nevére minden kortársa felkapja a fejét, és egy napon emlegetik Erdély Miklóssal, mert legalább olyan vonzásköre volt. Közöttünk élő, magyar kultúrtörténelem. A többiek sem kevésbé hitelesek, Ruttkai Bori épp a mi generációnknak mond humanista meséket, ezzel a filmklubbal is, amelyben, ígéri, lesz még Truffaut és sok Ferreri is, lévén a kedvenc rendezője. Másik János pedig természetesen zenél, nem is múlhatna el est, amin részt vesz, anélkül, hogy a billentyűk közé csapjon. A kultműhelyben hajnalig maradt a jó hangulat a valódi bőrök között.
