Kiarostami-nak nem ez az első elismerése, ami Locarnoból érkezik. 1997-ben ugyanis elnyerte a nagy presztízzsel bíró Bronz Leopard-díjat a Hol a barátom háza című mozijáért. Kiarostami e korai filmjének hőse a kis Ahmad: véletlenül nála maradt padtársa, Mohammad iskolai füzete, s - mivel a tanító szigorúan megköveteli, hogy ugyanabba a füzetbe írják a házi feladatot - feltétlenül vissza akarja juttatni neki. Anyja engedélye nélkül indul el a szomszéd településre, ahol még soha nem járt, s próbálja megtalálni barátja házát. Útja során különböző kalandokat él meg, különféle arcok és sorsok villannak fel. S bár nem jár közvetlen sikerrel, a találkozásoknál megnyilvánuló szolidaritás és a barátság kiteljesedése mindenért kárpótolja.
Az 1997-es Cannesi Filmfesztivál Arany Pálma díjjal kitüntetett, az élet értelmét kutató Cseresznye íze rendezője, ellentétben sok más iráni rendezővel nem hagyta el szülőhazáját az 1979-es iszlám forradalom idején. Ha sikerül őt mikrofonvégre kapni, gyakori válasza a miért kérdésére, hogy "otthon a legjobb dolgozni". Annak ellenére nyilatkozza ezt a 65 éves mester, hogy filmjeinek témája - pl. a 2002-es Ten esetében a női jogok vizsgálata - szinte minden esetben kiváltja a cenzorok nemtetszését. Ezek után nem is meglepő, hogy az utóbbi 10 évben hivatalosan egy produkcióját sem tűzték műsorra Iránban.
A nemzetközi porondon azonban folyamatosan jelen van Kiarostami. Növekvő népszerűségére ékes példa a mostani locorno-i elismerés.
