(MTI) - "Elégedettséggel tölt el, hogy 35 éve dolgozhatom magyar filmesekkel. Szeretem Magyarországot, a magyar kollégákat és az a legboldogítóbb, hogy ők is szeretnek engem" - jelentette ki a 78. születésnapját egy hónap múlva ünneplő Djoko Rosic.
Mint mondta, nem tartja magát magyar filmsztárnak, ugyanakkor az életműdíj nagy megtiszteltetés és Szófiából eljön Budapestre, hogy február 8-án személyesen átvegye a kitüntetést.
Djoko Rosic szerb születésű bolgár színész, első filmfőszerepét Magyarországon kapta 1975-ben Kardos Ferenc Hajdúk című történelmi filmjében, majd ezt követte még három Kardos-alkotás. Az első film forgatásakor ismerkedett meg Szomjas Györggyel, aki arra kérte, szerepeljen az ő filmjében is (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek). Aztán szerepelt többek között Mészáros Márta (Kilenc hónap, Útközben), Rényi Tamás (Élve vagy halva), Jancsó Miklós (Magyar rapszódia), Szilágyi Andor (Mansfeld), Deák Krisztina (Jadviga párnája) és Edelényi János (Príma primavera) filmjeiben is. A művész hangsúlyozta: valamennyi magyar rendezőt, akivel együtt dolgozott, barátjának tartja, így jutott eddig harmincnyolc magyar filmig.
Kitért arra, hogy az elmúlt 35 évben megtanult magyarul is, de csak annyira, hogy "elboldoguljon a kocsmában". Magyarul káromkodni a kaszkadőröktől tanult meg, "ez is jól jön az ivóban" - tette hozzá tréfásan. Rosic egyetlen magyar filmben, a tavalyi Magyar Filmszemlén bemutatott Príma primavera című moziban, Feri bácsi szerepében beszél a saját hangján magyarul, mert a rendező, Edelényi János erre rávette, és nagyon türelmesen kivárta, amíg el nem mondta a szöveget.
Edelényi volt az is, aki Rosic mostani kitüntetését kezdeményezte. Tavaly a Príma primavera kapcsán a rendező elmondta: "Nagyon szeretném, ha Djoko életműdíjat kapna mint magyar színész. Remek vele dolgozni, kiváló figurákat alakít, jellegzetes orgánuma van, amit nem könnyű magyarra szinkronizálni, korábban Sinkovits Imre oldotta ezt meg nagyon jól".
Djoko Rosic észak-nyugat Szerbiában, Krupanj községben született 1932-ben, és 1951 óta él Bulgáriában. Arra a kérdésre, hogy a szerelem, vagy netán a munka vitte oda, azt válaszolta, hogy a politika, az akkori Jugoszlávia és a Szovjetunió, Tito és Sztálin megromlott viszonya teremtett olyan légkört, hogy úgy érezte, mennie kell, és elment a szomszédba, mert a bolgár nyelvvel elboldogult. Ötvenkilenc éve él Szófiában, a felesége is bolgár. "Soha nem szerepeltem szerb filmben, hiszen bolgár színész vagyok" - jegyezte meg.
Nemrég szerepajánlatot kapott egy bolgár rendezőtől, valamint a szerbiai Vajdaságban, Magyarkanizsán (Kanjiza) élő Bicskei Zoltántól, akivel ősszel vagy télen lenne esedékes a forgatás megkezdése. Ez is magyar film lenne, de nagy kérdés mindkét rendező esetében, hogy össze tudják-e szedni a film elkészítéséhez szükséges pénzt - fejtette ki Rosic.
A filmszínész optimista, azt mondja, bár a magyar filmek finanszírozására nincs elég pénz, segíthet a helyzeten, hogy az utóbbi években több magyar film, amelyben szerepelt, nem kizárólag magyar gyártású volt. Djoko Rosic úgy látja, a nemzeti filmgyártás a koprodukció segítségével meghosszabbíthatja létét. Hozzátette: emellett viszont mindenképpen elvárható, hogy a magyar producer vezette csapat a filmben megtartsa a magyar ízeket, a bolgár a bolgárt és így tovább. "Meg kell őrizni a saját hangvételt, a saját zamatot, mert ha ez eltűnne, nagy baj lenne. Ezért a koprodukcióé a jövő" - szögezte le a bolgár színész.
A 41. Magyar Filmszemle díjkiosztó gálával egybekötött záróünnepsége február 8-án lesz a budai Sportmax 2 sport-, szabadidő- és rendezvényközpontban, ekkor vehetik át elismeréseiket a szemle idei életműdíjasai is. Djoko Rosic mellett idén ebben az elismerésben részesül Révész Gitta, a filmlaboratórium produkciós osztályvezetője, Nagy Anna színésznő, Szoboszlay Péter animációs filmrendező, Zsombolyai János operatőr-rendező és Pásztor József gyártásvezető.
