A 2008-2009-ben az Állampusztai BV Intézetben forgatott dokumentumfilm Ádler Péter sorsáról mesél, aki a következőképpen vall a műben: "Szabadulás után egykori zárkatársammal találkozót beszéltünk meg Budapesten. A bérházban kiderült, hogy bizony ez a munka nem arról szól, hogy én a két szép szememért kapok munkát, lehetőséget... Ez az atrocitás, ez olyan mértékben sújtott, hogy azt gondoltam, ennél jobban kiszolgáltatva nem lehet az ember, hogy bevállalja valakinek a közeledését, aki nyílt színen megmondja, hogy itt lakhatsz nálam, segítek neked munkát szerezni, de akkor ennek a függvényeképpen ezt meg ezt a perverziót velem meg vele meg kell tenni. Felálltam az emberrel szemben és azt mondtam, én most hazamennék. Kedvezményem van, ha ez nem lenne, én most itt helyben agyba-főbe vertem volna... Lementem és sétáltam és elgondolkodtam, egy börtönből szabadult valakit kihoznak azért, hogy csináljon bűncselekményt, azután csináljak azért valamit, hogy legyen lakásom, munkám. Ennyire le kell alázni egy börtönből szabadult embert?"
Az alkotás az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány) támogatásával valósult meg; operatőre Halász Gábor és Kőrösi András, gyártásvezetője Ordódy Judit, producere Szederkényi Miklós volt. A doku vetítésére 2010. január 19-én, este 6-kor kerül sor az Uránia Nemzeti Filmszínház Fábri termében. A film direktora, Sipos András korábban olyan műveket rendezett, mint az Ópusztaszer, a Statárium, az Alija, az Új Pusztaszer, Az én Berlinem, a Megúsztuk! ? Dormándi Judit története, a Tíz év múlva ? Családok vagy az Emigránsok.
