(MTI) - A 61 éves Astrid Proll 1969-ben csatlakozott a RAF-hoz, bankrablásért később két részletben (1971-74 és 1978-80) összesen öt és fél évet ült börtönben. Kiszabadulása után megszakította kapcsolatát a frakcióval, civil lett, dolgozott a Tempo, a Spiegel és a Time magazinnak is. 2004-ben önálló fotóalbuma jelent meg Németországban Jancsi és Juliska, a RAF képei 1967-1977 címmel. Berlinben él.
"A Baader Meinhof csoport sikeres film, amely megpróbál igazságos lenni a Vörös Hadsereg Frakcióval. De csak egy akciómozi, amely az erőszakról szól, nem pedig dokumentumfilm, nem tekinthető a RAF hiteles történetének" - fogalmazott Proll. Az idén a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra is jelölt alkotást igazi sztárcsapat készítette, napjaink legnépszerűbb német színészeivel (Moritz Bleibtreu, Martina Gedeck, Bruno Ganz), neves rendezővel (Uli Edel) és producerrel (Bernd Eichinger).
Proll kitért arra, hogy a Vörös Hadsereg Frakcióról az elmúlt harminc évben már tucatnyi film készült. Mint mondta, most megint a reflektorfénybe került, ami a RAF első tíz évében, 1969 és 1977 között történt, aztán megint nem fognak ezzel foglalkozni. A RAF kialakulásához Proll szerint az vezetett, hogy az 1968-as események után egyszerűen úgy érezték, elfogyott a levegő körülöttük, a fiatalok nem akartak lemondani arról, amit elértek. "A diákmozgalom lenyugodott, de izgatott állapotban voltunk".
Annette Vowinckel történész, a berlini Humboldt Egyetem kultúrtörténeti szakának tanára a film kapcsán a Goethe Intézetben rendezett beszélgetésen azt mondta, a RAF céljai, köztük a szociális vonal szimpátiát keltett az emberekben, az egyre erőszakosabb eszközök azonban ez ellen hatottak, főleg Hans Martin Schleyer, a Német Gyáriparosok Szövetsége elnökének elrablása és meggyilkolása, és annak körülményei nyomán. "A RAF valami ellen, elsősorban az imperializmussal szemben fogalmazta meg ideológiáját, nem pedig valami mellett" - tette hozzá Vowinckel.
A csoport 1972-ben sorozatos merényleteket hajtott végre Nyugat-Németországban, a többi között az amerikai hadsereg frankfurti főhadiszállásán és az Axel Springer kiadó hamburgi székházában. Alapítóit, Andreas Baadert, Ulrike Meinhofot, Gudrun Ensslint 1974-ben elfogták és a stammheimi börtönbe zárták, ahol a hivatalos változat szerint 1977-ben (Meinhof már egy évvel korábban) mindannyian öngyilkosok lettek. "Senki nem tett vallomást, máig nem tudni, mi történt pontosan velük. Ulrike Meinhofot a halálba küldték, szörnyű körülmények között tartották fogva, nem volt ereje a túlélésre" - fogalmazott Astrid Proll a Goethe Intézetben. Ő maga a csodának köszönheti, hogy túlélte a börtönt, ahol az állandó és csoportos éhségsztrájk következtében negyvenkilósra fogyott.
"Sokszor megkaptam az életben, hogy csak egy volt terrorista vagyok, de igyekszem úgy élni, mint minden más ember. Hogy milyen emlékek élnek bennem ma a Baader-Meinhof csoport kapcsán? Ez volt az ifjúságom, azóta azonban minden megváltozott. A mostani film előtt tíz éven át ki sem ejtettem a számon, hogy Baader-Meinhof" - fejtegette.
Korábban:
