A 31 éves rendezőt többen nevezték már Lars von Trier óta a legígéretesebb skandináv alkotónak, annyi mindenesetre biztos, hogy a Rekonstrukció című produkciója világszerte hatalmas közönség és kritikai sikert aratott, többek közt elnyerte a legjobb első filmnek járó Amanda-díjat, valamint a 2003-ban Cannes-ban is tarolt (Arany Kamera díj, Legjobb játékfilm).
Második alkotásával viszont már nem voltak teljes mértékben megelégedve a kritikusok, igen vegyes fogadtatásra talált. Az Allegro-t egyébként eddig szinte csak nagyobb filmfesztiválokon tűnt fel, a magyar forgalmazó is elhalasztotta a még februárra tervezett bemutatót.
Mindezek után nem csoda, hogy Boe harmadik alkotása is igen nagy izgalmakat kelt. Az első képek alapján azonban figyelmeztetnék mindenkit, csak az erősebb gyomrúaknak és nem kifejezetten érzékeny lelkületűeknek javallott az Offscreen megtekintése.
A mozi középpontjában Nicolas Bro színész áll, akinek egyetlen vágya, hogy filmet forgasson, méghozzá saját magáról. Szerencsére barátjától, Christoffer Boe-tól (bizony, bizony, a rendezőtől) igen gyorsan beszerez egyet, de csak azzal a feltétellel kapja meg, ha felvesz mindent. Nicolas azonban túlságosan komolyan veszi a kérést. Ezzel még talán nem is lenne túl nagy baj, hiszen "csak" a barátait kergeti őrületbe. A problémák akkor kezdődnek, amikor Nicolast otthagyja barátnője, aki Berlinbe költözik, a "kamerás barátja" általa nem ismert helyre. Nicolas feltett szándéka, hogy visszaszerezze kedvesét, méghozzá úgy, hogy ?természetesen- rögzíti az akció minden egyes pillanatát.
Nicolas Bro egyébként tényleg fel volt szerelve egy kamerával a forgatás alatt, ami rendkívül érdekesség teszi a film nyelvezetét. Tények és fikciók keverednek a vásznon - szól az első jelentés az Offsrceen-ről, majd úgy folytatódik, hogy Boe alkotása igencsak vidám és félelmetes alkotás egyben. "Egy szeretet nélküli love sztori, egy gyilkosok nélküli horror film" a dán mester harmadik produkciója.
