Életműdíjat kap Robert Altman az idei Oscaron

Film

A rendezőzseni többek közt olyan klasszikusokkal gyarapította a világ filmművészetét, mint a MASH, a Nashville, a Játékos, a Rövidre Vágva és a 2001-es Gosford Park. Hét sikertelen jelölés után, idén végre betehet a vitrinjébe egy szobrocskát Altman.

Robert Altman Kansas Cityben született, 1925-ben. A II. világháborút követően, melyben pilótaként szolgált, a rádió és magazinok számára kezdett dolgozni (1948-ban egyik rádiójátékából film is készült, "The Bodyguard" címmel). Hamarosan megalakította saját, picinyke filmgyártó cégét, mely jó ideig abból tartotta fenn magát, hogy iparvállalatoknak készített rendelésre filmeket. E céggel hozta tető alá első nagyjátékfilmjét is, 1957-ben: a "The Delinquents"-nek Altman nem csupán rendezője, de írója és producere is volt.

Rögtön ezután a "The James Dean Story" című dokumentumfilmje nyomán felfigyeltek rá, s egy sor megbízást kapott különböző tévétársaságoktól: egyebek mellett az "Alfred Hitchcock Presents", a "Combat", a "U.S. Marshal" és a "Bonanza" című sorozatok egyes epizódjait rendezte.

Altman-nak bő egy évtizedet kellett várnia újabb nagyjátékfilmjéig, ám sem aVisszaszámlálás (Countdown; 1968), sem pedig a rögtön ezután készült Az a hideg nap a parkban (That Cold Day in the Park; 1969) című mozija nem keltett különösebb feltűnést. Ennek ellenére 1970-ben mégis rábízták a M.A.S.H. című film elkészítését, állítólag azért, mert az előtte felkért vagy másfél tucat rendező már visszautasította a forgatókönyvet. A koreai háborúban játszódó, egy orvosi különítmény kalandjait megéneklő groteszk tabló egy csapásra a világhírig katapultálta az ekkor már egyáltalán nem fiatal rendezőt: a film, mely hatalmas kasszasikernek bizonyult világszerte, Cannes-ban Arany Pálmát nyert, emellett Oscarra is jelölték.

A siker lehetővé tette, hogy Altman kísérletező kedve végre kiszabaduljon a palackból, s ettől kezdve jóformán nem telt el év, hogy a rendező ne rukkolt volna elő újabb nagyjátékfilmmel. Az újítás szándékától motiválva nagy kedvvel nyúl hagyományos zsánerekhez: a "McCabe and Mrs. Miller" (1971) és a Buffalo Bill és az indiánok (Buffalo Bill and the Indians; 1975) a western, a Hosszú búcsú (The Long Goodbye; 1973) a krimi, a Kvintett (1979) a sci-fi, a Popeye (1979) a képregény világát idézte meg.

A rendezőzseni legutóbb a szinte visszhang nélkül maradt The Company-val a balett világába tett egy kis kiruccanást, jelenleg a Prairie Home Companion című mozi utómunkálatainál tart, amely Garrison Keilor népszerű, azonos című rádióműsorának világáról szól, főszerepben olyan nagyágyúkkal, mint Meryl Streep, Kevin Kline, John C. Reilly, Lindsay Lohan és Woody Harrelson. Tervezett amerikai bemutató: 2006. június 9.