(MTI/dpa/AFP) - Peters a 60-as évek egyik legnagyobb afro-amerikai filmcsillaga volt Sidney Poitier mellett. Színészi pályafutása 15 éves korában a Broadwayn kezdődött Gershwin Porgy és Bess-ének egyik gyerekszerepében. 1959-ben az opera filmváltozatában is játszott Otto Preminger rendezésében, a címszereplők, Poitier és Dorothy Dandridge partnereként. Preminger azonban már öt évvel korábban felfedezte őt, Bizet Carmenjének harlemi változatában, a Carmen Jones-ban adott neki szerepet.
Az igazi sikert azonban Robert Mulligan 1962-es, három Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a Ne bántsátok a fekete rigót! hozta meg Brock Peters számára. Ő alakította az amerikai Délen játszódó történetben az egy fehér asszony megerőszakolásával ártatlanul megvádolt négert, akit végül a faji előítéletekkel szembeforduló, Gregory Peck játszotta ügyvéd ment meg. A film a maga idejében nagy vihart keltett a fekete polgárjogi mozgalom csúcspontján, és ugyanúgy hozzájárult az afro-amerikaiak törvény előtti egyenjogúsításához, mint Stanley Kramer Megbilincseltek (1958), Ralph Nelson A napfény nem eladó (1963) és Norman Jewison A forró éjszakában (1967) című alkotásai.
Peters később fontos szerepet kapott Sidney Lumetnek A zálogházas című, a koncentrációs táboroök túlélőiről szóló filmjében, játszott westernekben, ő volt Jim, a szökött rabszolga a Huckleberry Finn új változatában, sőt, a Star Trek televíziós sci-fi sorozat kedvelői, is emlékezhetnek rá Cartwright admirálisként.
