Dániel Ferenc 1966-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, ezt követően dolgozott a szegedi és a győri színháznál, de pályája jelentős hányadában rádiózott. Munkahelyéről politikai okokból kétszer is eltávolították. Másik nagy szerelme a film volt: dolgozott a Balázs Béla Stúdióban, a Pannónia Animációs Stúdióban, s számtalan esszét, filmkritikát publikált élete során a Filmkultúrában, a Filmvilágban, a Kritikában, a Holmiban és a magyar.film.hu-n. Filmes témában könyvei is jelentek meg, például a Milos Formanról vagy a Gian Maria Volontéről szóló monográfiák.
"Tékozlóan sokat tudott, noha nem tékozolt. Habzsolta, minden zsigeri alkatrészével érezte és élvezte a könyveket, a filmeket, a zenét. A színházat. ... Fantasztikus, szenzációs! Áradozásban sem volt akárki, igaz, spórolósan, beosztóan hagyta elragadtatni magát... Egy eléggé szekánt minőségi ellenőr tesztelte ebben az országban kb. ötven éven át a művészeti szcénát; ismert mindent és mindenkit, zsebében volt a pikk ász és a tök alsó, szemlézte és építette maga nemkülönben... A végén pedig... valahogy elment a kedve. Van ilyen. Addig precízen gondozott betegsége felülkerekedett rajta. A halál rettentően megpróbálta, mielőtt végzett volna vele" ? emlékezik rá Jánossy Lajos alitera.hu-n. Dániel Ferenc búcsúztatása augusztus 27-én 15.15-kor lesz a budapesti Új Köztemető szóróparcellájában.
