(MTI) - 1932. február 27-én született Londonban, amerikai műkereskedő szülei a második világháború kitörésekor költöztek vissza Los Angelesbe. A feltűnően szép, ibolyakék szemű kislány tízévesen kapta első filmszerepét, vele együtt egy 18 éves szerződést, így a nézők szeme láttára nőtt fel. Könnyedén váltott át a felnőtt szerepekre, első romantikus filmjét 17 évesen forgatta. Alakítása hiteles volt, hiszen még ebben az évben ment férjhez a hotellánc-örökös Nicky Hiltonhoz. Ettől kezdve magánéleti botrányaival is szolgáltatott csemegét a bulvárlapoknak: egy év múlva már el is vált, másodjára 1952-ben vezette oltár elé az idősödő pályatárs Michael Wilding, vele öt évig élt együtt.
Az óriás című 1956-os filmben James Dean volt partnere, a következő évben jelölték először Oscar-díjra. 1958-ban ismét oltár elé állt, de harmadik férje, Mike Todd producer repülőgép-szerencsétlenség áldozata, Taylor pedig a világ leghíresebb özvegye lett. A közönség mégis elfordult tőle, amikor kiderült, hogy Eddie Fisher és Debbie Reynolds házassága miatta bomlott fel.
A róla kialakult képpel egybevágott a Macska a forró bádogtetőn frusztrált Maggie-jének szerepe, amelyért 1959-ben majdnem megkapta az Oscar-díjat, de úgymond erkölcstelen magánélete miatt kihúzták a listáról. Első szerződése 1960-ban járt le, "búcsúzóul" a Modern kaméliás hölgy című filmben nyújtott alakításért végre megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Taylor szerint enyhén szólva sem ez volt a legjobb filmje, a kitüntetést kárpótlásnak tekintette - a gála idején ugyanis tüdőgyulladása volt, sőt halálhírét keltették.
Richard Burtonnel a Kleopátrában
Még 1960-ban megkapta a híres-hírhedt Kleopátra női főszerepét, első színésznőként törve át az egymillió dolláros gázsi-álomhatárt. A 16 hétre tervezett, de három évre nyúló és mai áron félmilliárd dollárt kóstáló forgatás a producerek, a végeredmény a nézők számára bizonyult katasztrofálisnak. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy Taylor és az Antoniust alakító Richard Burton egymásba szeretett, így a viharos románc miatt legalább reklámra nem kellett költeni.
Taylor és Burton 1964-ben összeházasodott, 1966-ban a színésznő második Oscar-díját eredményező Nem félünk a farkastól, egy év múlva a Makrancos hölgyben játszottak együtt. Alakításuk mindkét filmben a való életet tükrözte: Burton neje negyvenedik születésnapjára négyezer tulipánt küldött, két év múlva viszont már a válókeresetet adta be. Később újra egybekeltek, de csak egy évig bírták együtt.
Taylor a nyolcvanas évektől már jobbára csak tévéjátékokban és színpadon szerepelt, fölös energiáit jótékonykodásba ölte. A lapok alkohol- és kábítószer-függőségéről, súlyproblémáiról, betegségeiről és persze szerelmi életéről cikkeztek. 1996-ban már nyolcadik alkalommal vált el, a nála húsz évvel fiatalabb építőmunkást egyik elvonókúráján ismerte meg. A hatvanhoz közel még kapott egy meztelen szerepajánlatot Az ifjúság édes madarában, amit ugyan visszautasított, de kimerítően nyilatkozott róla. 1994-ben a Flintstone családban Frédi anyósát alakította, 2003-ban jelentette be visszavonulását a filmezéstől. Az alig 154 centi magas, egykor a világ legszebb asszonyának tartott Taylor híresen vonzódott az ékszerekhez, szerencséjére e szenvedélyét milliomos férjei mindig ki tudták elégíteni. Ő volt az első magánszemély, aki 60. születésnapját - potom 150 ezer dollárért - Disneylandben ünnepelte. Számos kitüntetést is őrzött vitrinjében, az 1993. évi Oscar-díj átadáson a Jean Hersholt humanitárius díjjal jutalmazták az AIDS-kutatás támogatásért, az ezredfordulón II. Erzsébet brit uralkodó a lovagi címnek megfelelő "dame" rangra emelte.
Taylor évek óta szívbeteg volt, másfél éve szívbillentyű-műtétet hajtottak végre rajta, gerincproblémái és egyéb betegségei miatt jó ideje tolószékbe kényszerült. Egyszer azt mondta, sírjára ezt véssék: Itt nyugszik Elizabeth Taylor, aki gyűlölte, ha Liznek hívták.
