(MTI) - A kiváló művész híradófilmek készítése után 1949 és 1996 között hatvanhat játékfilm operatőre volt, 1949-ben ő indította el az operatőri képzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Stílust teremtett a Valahol Európában, a Ház a sziklák alatt, valamint az Isten hozta, őrnagy úr! című magyar filmek fényképezésével.
A magyar operatőrök közül szinte mindenki őt tekinti a mesterének, s ugyanígy tekintenek rá az Amerikában világhírűvé vált magyar operatőrök, mint például Kovács László vagy Zsigmond Vilmos is.
Kende János, a Magyar Operatőrök Társaságának elnöke az MTI-nek nyilatkozva arra emlékeztetett: a mester nem csupán "nagyszerű operatőr" volt, de ő újította meg a hatvanas években a magyar film képi világát.
"Ő volt a hatvanas, hetvenes évek újító szelleme" - tette hozzá, utalva arra, hogy Illés György sokáig és sokat alkotott. A negyvenes évek végétől évtizedeken át ő vezette a hazai operatőrképzést, de még az utóbbi esztendőkben végzett hallgatók is tanultak tőle.
Illés György a Magyar Operatőrök Társaságának tiszteletbeli elnöke volt. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere díjjal tüntették ki.
Kollégák Illés Györgyről
Bár a kétszeres Kossuth-díjas operatőr, Illés György szép kort ért meg, halálával "nemcsak a magyar filmtörténetet érte veszteség, hanem egész Magyarországot" - emlékezett vissza a Kossuth-díjas operatőrre Edelényi János, a Magyar Operatőrök Társaságának egyik tagja.
Edelényi négy évvel ezelőtt készített dokumentumfilmet Illés Györgyről, vagy ahogy ő hívta, Papiról, Egy igaz ember címmel. Illés a filmben mesélt munkaszolgálatos éveiről is, bár ezeket a borzalmas időket később soha többet nem emlegette. "Amikor eljutottam a Don-kanyarig, visszagyalogoltam Budapestre, ahonnan szinte azonnal a Mauthausen-i lágerbe vittek munkaszolgálatra" - emlékezett a dokumentumfilmben Illés György.
Edelényi a film végén azt mondta: "Papikám, Te vagy a legrendesebb ember, akivel egész életemben találkoztam." Illés György mosolyogva csak annyit válaszolt: lehet, hogy a jóságom onnan ered, hogy én soha semmilyen teremtett lénynek nem akartam ártani, mindenkinek csak jót akartam. Lehet, hogy azért, mert cserkész voltam, sőt vízi cserkész. Ott azt tanították nekünk, hogy mindig tegyünk valami jót."
Az operatőr egész életét, munkásságát ez a filozófia hatotta át. Illés megjárta a poklok poklát, mégis meg tudta őrizni a jóságot. "Van egy zsidó legenda, amely szerint a világ sorsa mindig tíz igaz ember vállán nyugszik. Meggyőződésem, hogy Papi közöttük van" - mondja Edelényi János. "Ő nem csak jó operatőr és jó tanár volt, a lényéből sugárzott egy olyan igazság, ami túlmutatott ezen. A tanítási módszerét szinte mindenki nagyra tartotta, őt magát pedig még az is szerette, aki esetleg nem értett egyet vele. A kollégái Gyuri bácsinak, vagy Papinak szólították" - mesélte az 1976 óta Izraelben élő rendező, operatőr. Edelényi havonta látogatta mesterét, elsőként neki mutatta meg legújabb filmjének forgatókönyvét is, hiszen "nekem a Papi véleménye volt a legfontosabb, az jelentette a legtöbbet, ha biztatóan megveregette a forgatókönyv vállát". Illés György még életének utolsó éveiben is egy héten háromszor átsétált munkahelyére, a Magyar Operatőrök Társaságának irodájába, hogy találkozzon a kollégáival.
Kende János Magyar Operatőrök társaságának jelenlegi elnöke, Illés egykori tanítványa szerint Illés György végtelenül szerény ember volt. "Amíg Gyuri bácsi élt, biztosan nem mertem volna elmondani róla ezeket a dolgokat. Amikor a mauthauseni koncentrációs tábort felszabadították az amerikaiak, Gyuri bácsi három magyar társával előbb szeretett volna hazajönni, de mert a három barát súlyos beteg volt, megvárta, a gyógyulásukat, hogy együtt mehessenek haza. Amikor az egyik Kossuth-díját megkapta, nem fogadta el a neki felajánlott budai villát, hanem élete végéig a Róna utcai lakásában élt feleségével, Dolly nénivel. Naponta kijárt a piacra is" - mesélte Kende János.
Illés György nem szeretett sem önmagáról, sem a nagyszerűségéről beszélni. Munkásságának legjelentősebb, legújítóbb része az ötvenes, hatvanas évekre tehető. Ekkor készítette a Budapesti Tavasz, a Ház a sziklák alatt, a Megszállottak című filmjeit. "Ezek az újszerűen fényképezett alkotások teremtették meg a modern filmoperatőri stílust." Kende 1961-65-ig volt "Gyuri bácsi" tanítványa, de a művész minden operatőr szakos diákot tanított legalább egy előadás erejéig.
Gyuri bácsi 82 éves koráig aktívan dolgozott, a Retúr című filmmel fejezte be pályafutását. Haláláig a Magyar Operatőrök Társaságának tiszteletbeli elnöke volt.
"Gyuri bácsi nagy űrt hagyott maga után"
(MTI) - "Nagy dolog, hogy több mint kilencven évet el tudtam tölteni a világon úgy, hogy még értek is kicsit valamihez" - ezt az önjellemzést idézte fel a két napja elhunyt kétszeres Kossuth-díjas operatőrről, Illés Györgyről szólva Koltai Lajos szerdán.
Egykori tanítványa szerint Gyuri bácsi egyszerű szavakkal, mindig csak a lényeget mondta. Sosem szerette ha méltatják. "Mindent természetesen csinált. Természetesen élte meg a sikert, az örömöt, de a bajokat is. Kiemelkedő és megismételhetetlen embert vesztettünk el. Vannak nagy filmeseink, de ilyen legenda nincs több, nem léphet senki a helyébe. Ahogy az idő halad előre, egyre jobban érzem a hiányát, egyre nagyobb űr keletkezik. Szeretnék kapaszkodni valahova, és nincs már, és ez egyre rosszabb lesz" - tette hozzá a Kossuth-díjas, világhírű filmművész, számos Szabó István film operatőre, aki többször elnyerte az olasz Oscar-díjnak is nevezett David di Donatello díjat is. Elmondta: amikor hazatért külföldről, mindig a Papit hívta fel elsőnek, aki rögtön felőle érdeklődött.
"Papi mindent megtett a másikért, 92 éven át osztotta a szeretetet, és semmit nem várt érte cserébe" - mondta az Illés György osztályában 1970-ben végzett Koltai, akit osztályfőnöke már a harmadik évben maga mellé vett. "Három filmben is dolgozhattam mellette, úgy, hogy én ültem az operatőri székben, ő pedig figyelte a munkám. Gyuri bácsi hagyta érvényesülni a fiatalságot, hiszen ő is újító volt. Papinak elég volt megmutatni, hogy mit szeretne megvalósítani. Amikor valamivel nem értett egyet, nem a sárga földbe dorongolta az embert, hanem felhívta a figyelmet a hibákra, vagy mutatott egy jobb megoldást. Nem tudok olyanról, hogy valakit megbántott volna" - mondta Koltai Lajos.
