Juhnke az ötvenes évek elején tűnt fel a filmvásznon, és akkor sorban forgatta a habkönnyű filmecskéket. Ezt a korszakát bámulatos színházi karrier követte: 1962-ben "fedezték fel" az Irma, Te édes című musicalben, s ezt Molnár Ferenc Lilioma, majd számos más komoly szerep követte.
Televíziós karrierje a nyolcvanas évek elején indult, olyan populáris showműsorokkal, mint a "Musik ist Trumpf'" vagy a "Wie waer's heut mit Revue". Renoméját jelezte, hogy amikor az egyik adó súlyos alkoholizmusa és az ebből adódó kockázatok miatt kirúgta, a másik tárt karokkal fogadta.
Összesen több, mint 115 filmben játszott, és a Variety című amerikai szaklap Walter Mathau német párjának minősítette, de nevezték berlini Sinatrának is. A Berlin, Berlin cím száma legalább olyan népszerűségnek örvendett, mint a Most és mindörökké sztárjának New York, New York című klasszikusa. Súlyos alkoholizmusa folytán végül 2001. decemberében demencia miatt egy otthonba került, ott is hunyt el.
Hihetetlen közkedveltségére mi sem jellemzőbb, mint hogy az ország vezető politikusai méltatták életművét, s Berlin polgármestere nem csak megemlékezett róla a Városházán, hanem ott helyezte ki, és elsőként maga jegyezte a részvétnyilvánításoknak szánt könyvet.
Mind a városházát, mind a Theater am Kurfürstendam színházat, ahol Juhnke legutóbb dolgozott, igen sok berlini kereste fel a hétvégén, hogy búcsút vegyen.
A számos díjjal jutalmazott művészről Claus Peymann a Berliner Ensembler színház igazgatója azt nyilatkozta, hogy "halálával egy nagy bohócát, kitűnő komédiást és egy anarchistát veszítettünk el".
