"Shelley Winters (Shirley Schrift) St. Louis-ban született, Brooklynban járt iskolába, majd a New York-i Theatre School hallgatójaként, illetve Charles Laughton tanítványaként sajátította el a színészmesterség alapjait. Manöken volt, egy éjszakai klubban emelte a kórus rangját, a Broadwayn 1941-ben mutatkozott be" - írja a színésznőről Veress József a Filmlexikon 1994-es kiadásában.
Winters rengeteget filmezett - eléggé széles skálán elevenített meg talányos, jóságos, szenvedélyes, lecsúszott, tragikus karaktereket. Nem annyira abszolút főszereplője az alkotásoknak, inkább csapatjátékos. Sok kritikus szerint Stanley Kubrick Lolitájában (1962) nyújtotta a legmaradandóbb alakítást egy szex-éhes asszony szerepében - írja Veress. Oscar-díjat mégsem ezért érdemelte ki, hanem a The Diary of Anne Frank (Anna Frank naplója) című filmért, amelyben Van Daan asszonyt formálta meg, illetve 1965-ben pedig az A Patch of blue (Fekete-fehér) című produkcióért, egy vak lány édesanyjának eljátszásáért.
A hetvenes évektől fokozatosan hozzáöregedett és hozzáhízott új szerepköréhez. A magyar nézők leginkább A Poseidon katasztrófa című 1972-es mozi kapcsán emlékezhetnek a sztárra, aki a '40-es évek közepén még a fiatal Marilyn Monroe-nak is a szobatársa volt.
Winters híres volt románcairól is, többek közt meghódította Errol Flynn, Clark Gable, Burt Lancaster, Marlon Brando, William Holden szívét is. Háromszor házasodott. Az 1950-es években Vittorio Gassman olasz filmszínészhez (1922-2000) ment feleségül, a házasságból egy lányuk született. Utolsó filmjükben, az 1999-ben készült Bomba című alkotásban közösen szerepeltek.
Halálával a hollywoodi aranykorszak egyik kiemelkedő színésznője távozott.
