A 73 éves filmrendező, színész, producer rákbetegségben szenvedett. Leslee Dart, Pollack ügynöke elmondta, hogy a rendező a kaliforniai Pasific Palisades városkában lévő otthonában halt meg hétfőn este, utolsó óráit családja körében töltötte.
Sydney Pollack orosz bevándorlók gyermeke. 1934. július 1-jén született az Indiana állambeli Lafayette-ben, ahol kukoricaföldeken kívül alig akad más. "Egyedül csak mi voltunk ott zsidók" - mondogatta gyakran. A középiskolai tanulmányok befejeztével, 17 éves korában New Yorkba költözött és különböző színiiskolákban tanult. A kamera mögötti karrierjét tv-filmekkel kezdte, rendezett több epizódot az Alfred Hitchcock válogatta rövid krimikből is. Hollywoodban először a szupersztár Burt Lancaster és a kiváló direktor, John Frankenheimer figyelt fel rá, és szerzett neki komoly rendezői megbízásokat.
Első nagyjátékfilmje a '65-ös The Slender Thread volt Anne Bancrofttal, Telly Savalas-szal és Sidney Poitier-vel a főszerepben, melyet legszívesebben kitörölt volna a filmográfiájából, többször is katasztrofálisnak titulálta a mozit. Második filmje, az Elkárhozott birtok Tennessee Williams egyfelvonásosa alapján készült, a forgatókönyvet Francis Ford Coppola szállította, a főszerepeket Natalie Wood és Charles Bronson játszották. Egy életen át tartó munka (és baráti) kapcsolata evvel a produkcióval vette kezdetét Robert Redforddal, akivel karrierje során hétszer dolgozott együtt. Az 1968-as életvidám westernvígjáték, a Skalpvadászok után világszerte figyelmet keltett keserű retrója, a gazdasági válság idején megrendezett maratoni táncversenyről szóló dráma, a Horace McRoy regényéből készült A lovakat lelövik, ugye?. Az 1972-es Jeremiah Johnson hőse egy "hegyi ember" (ismét Redforddal a főszerepben), aki szörnyű bosszút áll indián felesége meggyilkolásáért. Az egy évre rá - természetesen Redforddal - forgatott Ilyenek voltunk emlékezés az ifjúságra és a hajdani eszményekre.
A Yakuza és A keselyű három napja egyaránt sokkoló hatású thrillerek: előbbi egy japán gengszter gyermekrablásáról, utóbbi egy CIA-ügynök lidérces vesszőfutásáról szól. Az igazi világsikert a Bobby Deerfield, A Las Vegas-i lovas és a Szenzáció áldozata után rendezett Aranyoskám hozta meg a direktornak. Az 1982-es alkotás igazi jutalomjáték Dustin Hoffman számára, aki mint férfi és mint "nő" egyaránt remekül komédiázik az atelier-darabban. Három évvel később, 1985-ban Pollackot a legjobb rendezőnek járó Oscarral tüntették ki a Karen Blixen egzotikus élményeit megörökítő Távol Afrikától című filmjéért.
2004-ben ő volt az első, aki játékfilmet (A tolmács) forgathatott a New York-i ENSZ-palotában: ez volt az egyik utolsó munkája és ezzel önmaga felé is lerótt egy adósságot, mivel restellte, hogy annyi időt töltött el New Yorkban és soha nem járt a világszervezet központjában. 2007-ben még belefogott az Újraszámlálás című tv-filmbe, amelyben a 2000-es amerikai elnökválasztás körüli bonyodalmakat akarta feldolgozni, de elhatalmasodó rákbetegsége miatt félbe kellett szakítani a munkát.
Utolsó munkájában színészként még játszott A boldogító talán című filmben, amely júniusban kerül Magyarországon a mozikba. Producere volt egyebek között olyan ismert filmeknek, mint a Bűnös viszonyok, a Tűzveszély, a Hideghegy, A tehetséges Mr. Ripley, az Értelem és érzelem, az Ártatlanságra ítélve vagy a Fények, nagyváros.
Pollackot a szakma rutinos rendezőként tartotta számon, aki elsősorban az atmoszférateremtésben és a színészvezetésben jeleskedett. Kritikusai ehhez szinte mindig hozzátették, hogy olykor nem sikerült elkerülnie a giccses helyzeteket és megoldásokat. Az utóbbi időben színészként a nagy igazságok tudoraként, az élet tanítómestereként, illetve nagyhatalmú társként, szövetségesként tűnt fel. Emlékezeteset alakított Stanley Kubrick búcsúfilmjében, a Tágra zárt szemekben, az Ütközéspontban, vagy a Michael Claytonban.
