A kertészeti főiskolai végzettségű színművész 1923-ban Sárváron született. Paródiákkal kezdte pályáját, később is főként kabaréjelenetekben lépett fel, de nagyobb színpadi szerepeket is alakított. 1946-tól a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban és a Kamara Varietében játszott, 1951-től a Vidám Színpad tagja volt.
A nevettetés nagymesterét Kiskabosként zárta szívébe a közönség; a jelző nemcsak termetére utalt, hanem megkülönböztetés volt Kabos Gyulától, a század első felének legendás moziszínészétől.
A vöröshajú Kiskabos Salamon Béla, Kazal László és Latabár Kálmán mellett kora egyik legnépszerűbb komikusa lett, kabarészerepekben, vígjátékokban és bohózatokban egyaránt magával ragadta a közönséget.
A harsány stílusú, pesties humorú színész saját külsejét sem kímélő öniróniája, jellegzetes kikacsintása a közönségre és az a színészi fortélya, hogy a közönséget megelőzve belenevetett tréfáiba, a külföldi vendégszerepléseken is nagy sikert aratott.
Felvevőgép elé először 1949-ben állt a Janika című filmben, majd számos mulatságos epizódalakítást nyújtott. A kisember elesettségét bemutató komikus játszott egyebek között az Állami áruház (1952), a Tanár úr kérem! (1956) és a Dollárpapa (1956) című filmben. Vezető szerephez A veréb is madár (1968) című nagy közönségsikerű bohózatban jutott, amelyben egy ikerpár kettős szerepét játszotta el.
Kabos Lászlót 1966-ban Jászai Mari-díjjal, 1983-ban érdemes művész címmel tüntették ki.
