A sorozat a 88 éves francia rendező első játékfilmjével, Az Oroszlán jegyében című 1959-es munkájával indult kedden este. A filmklub estjein egy-egy alkotás mellett kísérőfilm is szerepel a programban, az első alkalommal például a Veronique és az ő ostoba barátja című Rohmer-rövidfilmet is láthatta a közönség. A vetítésesekhez kapcsolódva filmtörténészek, filmesztéták tartanak előadásokat.
Március 3-án két 1963-as Rohmer-rendezést, a Susanne karrierje című 54 perces filmet és A monceau parki péklány című rövidfilmet láthatják az érdeklődők. A kísérőfilm egy olyan Jean-Luc Godard-alkotás lesz - Charlotte és Veronique, avagy minden srácot Patricknak hívnak -, amelynek forgatókönyvét írta Eric Rohmer.
Egy héttel később az 1969-es Éjszakám Maudnál és a négy évvel korábban készült, Pascalról című tévéfilm szerepel a programban. Március 17-én ezt A férfigyűjtő (1967) követi. A Claire térde című Rohmer-filmet a következő kedden tekintheti meg a közönség, március utolsó napján pedig a Szerelem délután (1972) című alkotás vetítésére várják a francia film szerelmeseit.
Az első áprilisi vetítésen az O. márkiné (1976), egy héttel később a Perceval lovag (1979), az azt követő kedden pedig A pilóta felesége (1981) szerepel a filmklub programján. A Teliholdas éjszakákat (1984) április 28-án, a Reinette és Mirabella négy kalandját (1987) május 5-én láthatják az érdeklődők. Egy héttel később A fa, a polgármester és a médiaközpont (1993) című filmmel, május utolsó előtti keddjén pedig a Párizsi randevúkkal (1995), valamint a Nadja Párizsban című rövidfilmmel várják a nézőket.
Május utolsó és június első keddjén a Négy évszak meséi című ciklus utolsó két darabja, A nyár meséje (1996) és Az ősz meséje (1998) következik. Június 9-én, a sorozat utolsó Rohmer-filmjeként az Egy angol hölgy és a herceg (2001) című alkotást láthatják a filmrajongók.
Június 16-án azonban még lesz egy vetítés, ezen Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című tavalyi filmjét nézhetik meg az érdeklődők. A választás indoklásaként a szervezők a kultúra.hu filmkritikáját idézik, amely szerint "Woody Allen romantikus komédiája egy stílusos, habkönnyű példázat a szerelemről: szinte úgy hat, mintha egy Eric Rohmer-filmet látnánk".
