2003-ban egy addig szinte teljesen ismeretlen belga rendező betört a filmes világba harmadik rendezésével, a Der Zaak Alzheimer-rel, amely a tengerentúlon The Memory of a Killer címen került forgalmazásba. Roger Ebert-től kezdve a Time kritikusán, Richard Schickel-en át, a Chicago Tribune tollforgatójáig, Michael Wilmington-ig szinte mindenki az egekig magasztalta a krimit, kiemelve annak egyediségét, képi világát, színészvezetését (Jan Decleir).
Egy idős, alzheimer kórban szenvedő bérgyilkosról szóló történet után szinte borítékolható volt, hogy Eric Van Looy nagyobb fába kívánja vágni a fejszéjét, és Európa után Hollywoodban akar forgatni. Az idő pedig őt igazolt, belekezdhetett első tengerentúli projektjébe, az Ehren Kruger (A kör 1-2, A titkok kulcsa, Grimm) forgatókönyvíróval közösen jegyzett Dream House-ba.
Kruger közreműködése sejtetni engedi, hogy Van Looy első Hollywood-i rendezésével a krimik világából kirándulást tesz a természetfeletti irányába, amit igazol az a rövid szinopszis is, ami a filmről olvasható. E szerint egy család egy tökéletesnek látszó vidéki házba költözik, ahol azonban egy idő után különös dolgok történnek. Csak reménykedni lehet benne, hogy a 43 éves rendező a klisésnek hangzó ?igen rövid- összefoglaló ellenére, valami izgalmasat tesz le ismét az asztalra.
És ha már a belgáknál tartunk, aki teheti, szerezze be, Fabrice Du Welz első rendezését, a 2004-es Calvaire-t (The Ordeal). De filmnézés előtt feltétlenül készüljön fel, ugyanis csak erős gyomrúaknak ajánlott a Guardian és a BBC által egekig magasztalt, horrorba öltöztetett fekete komédia.
