Extravagáns és melodramatikus eposz Ausztráliáról

Film

"Hat befejezést írtam, hármat le is forgattunk, s végül mégis úgy zárul a film, ahogy a legkevésbé sem gondoltam volna" - mondta Baz Luhrmann. A Hollywoodban is befutott filmes ugyan elégedetten nyilatkozott, de egyes pletykák szerint a 20th Century Fox nyomatékos kívánságára rohamtempóban készült el az utolsó vágás a premierre, és az érzelmes zárójelenet a tesztvetítések tanulságaként került végül a végső változatba.

A szülőföldjét ábrázoló filmeposzhoz Luhrmann (az Oscar-díjas Moulin Rouge rendezője) összeszedte az ausztrál filmművészet színe-virágát: a főszerepet Nicole Kidman és Hugh Jackman kapta, s máris ígéretes tehetségnek kiáltották ki a kritikusok a filmben debütáló 13 esztendős Brandon Walterst, aki egy bennszülött fiút alakít.

A 130 millió amerikai dollárból (30 milliárd forint) készült - s ezzel az ország legnagyobb költségvetésű filmjévé előlépett -, közel háromórás produkció egy második világháború idején játszódó románc története, amely kritikusai szerint "szégyentelenül melodramatikus" és túl sok "ausztrál klisét" vonultat fel. A perfekcionista rendező viszont nyilván nem akarta a véletlenre bízni, hogy széles nézőtáborra találjon a filmje, amelytől az egész kontinens az várja, hogy ellenállhatatlan extravaganciájával fellendíti a leszálló ágba került idegenforgalmat, és megismétli az úgynevezett Krokodil Dundee-hatást. A népszerű ausztrál színész, Paul Hogan nyolcvanas évekbeli kalandfilmjei turisták ezreit vonzották a távoli kontinensre.

A sztori voltaképpen roadmovie (remek lehetőség az ország ismeretlen vidékeinek bemutatására): Lady Sarah Ashley (Kidman), a brit főrendi hölgy a II. világháború küszöbén Ausztráliába utazik, hogy átvegyen egy tekintélyes nagyságú marhatenyésztő birtokot, amelyet örökségként kapott. Az állatokat segítőtársaival (Jackman és Walters) az Outback térségen kell átterelniük egészen az északi tengerparton fekvő Darwinig, amit viszont japán bombatámadás ér.

Kidman a premier előtti sajtótájékoztatóján nevetve ismerte el, hogy a filmben gyakran csókolóztak, de ez nem zavarta. Mint mondta: "Ritkán van alkalma az embernek olyan filmet forgatni, amelyről gyermekkora óta álmodik, s amely az ausztrál filmművészet része lesz." Luhrmann annak idején a Moulin Rouge!-ért is kapott hideget és meleget, végül mégis nyolc Oscarra jelölték, és kettőt be is gyűjtött a musical, ráadásul az egész világon szerette a közönség.

Az Egyesült Államokban november 26-án mutatják be a produkciót, méghozzá a nagy moziforgalmú hálaadásnapi hétvégén. A Fox nem véletlenül időzített így, és nem csak a kecsegtető bevétel miatt: indítani akarja az Ausztráliát az amerikai filmakadémia díjaiért folyó versenyben. A promóciós kampány mindenesetre jól lett felépítve: Oprah Winfrey, a legbefolyásosabb tévészemélyiség a múlt héten műsorában kijelentette, hogy "hosszú, hosszú, hosszú, hosszú ideje ez volt a legjobb film, amit látott".