Filmek az esőben - 7. JAMESON CINEFEST

Az Oscar-díjas Scorsese egy héten keresztül próbálta kimondani a filmvásznon a vetítések előtt Miskolc város nevét, nagy derültséget szerezve ezzel a közönségnek. Ám azok a szerencsések, akik helyet kaptak a díjátadó gálára, meghallgathatták a bejátszás végét, melyben a rendező a szakma bölcseként, de egy kedves nagyapa gondoskodásával intézett biztató szavakat a fesztivál minden ifjú alkotójához. Az új generáció művészei idén 14 nagyjátékfilm, 25 kisjátékfilm, 9 dokumentumfilm, illetve 19 animáció részvételével versenghettek a hét díjért.
 

A CineFest egyik legfontosabb érdeme, hogy a szárnyaikat bontogató rendezők, operatőrök közvetlenül kerülhetnek kapcsolatba a tapasztalt,  jó nevű filmes szakemberekkel, kritikusokkal, a Faragó Katinka, Stephen Israel, Steven Kovacs, dr. Muhi András, Péterffy András, Wiola Sowa, Káel Csaba, Charles Drazin, Philip Haucke, Fabrizio Ferrari és Philip Haucke alkotta nívós zsűrivel. A főszponzor jóvoltából éjjelente hajnalig tartó Hollywood Afterparty elnevezésű összejöveteleken kerülhettek még közelebb egymáshoz a fesztiválozók.

 

A jó hangulat ellenére  - a filmek tekintetében - az idei válogatás kevés vidám hangulatú vetítést tartogatott a filmrajongók számára. Amíg az elmúlt években érezhetően helyet kapott a humor és az irónia is, addig a 2010-es szelekció sötéten ábrázolta a vásznon bemutatni kívánt valóságot és fikciót. Mindez persze nem az előzsűri ízlését mutatja; a jelenség sokkal inkább egyfajta tükör, visszajelzés arról, hogy hogyan látják a fiatal filmesek az őket körülvevő világot.

 

A rövidfilmek esetében számtalan negatív hangvételű mű került a versenyfilmek közé, így az izraeli Meggyalázva/Szégyen (Eti Tsico), a magyar Reisz Gábortól a Valakinek a valamije vagy a német Nem akarok táncolni (Evin Goldbrunner és Joachim Dollhoph). Mintha trenddé vált volna a búskomorság - visszatérő tartalmi és vizuális motívumokat, fogásokat, jellegzetes kameramozgásokbeli hasonlóságokat lehetett felfedezni a bemutatott akotásokban, akkor is, ha a filmek a világ más-más pontján készültek. Sztenderddé váltak bizonyos karakterek is. Az életunt, nehezen boldoguló, kilátástalan helyzetben lévő, lecsúszó vagy már lecsúszott életű hősök kedvelt szereplői a fiatal filmkészítőknek. Legjobb példája ennek a kritikusok zsűrijének díját is elnyerő Pál Adrienn című alkotás Kocsis Ágnestől. Az elfekvőben dolgozó túlsúlyos ápolónő, Piroska (Gábor Éva) történetét már Cannes-ban is díjazták idén.

 

Ugyancsak megterhelő az érzelmileg felfokozott A befagyott folyó című amerikai filmdráma is, Courtney Hunt filmje. Némi feloldást jelentett a mezőnyben Groó Diána Vespája, de a súlyos végkifejletet ez a film sem kerülhette el. 

 

Idén is félezernél több nevezés érkezett a CineFestre. A nagyjátékfilmek mezőnyében a tavalyinál kettővel több mozi versengett a Pressburger Imre nevét viselő fődíjért és a zsűri nagydíjáért. Ez előbbit a filmje budapesti bemutatójára érkezett és a napokban hazánkban tartózkodó Shirin Neshat, az Egyesült Államokban élő iraki rendezőnő Nők férfiak nélkül című drámai hatású alkotása vitte el. A film társrendezője Shoja Azari.
 

Az arab világ másik alkotása, az iráni-francia koprodukcióban készült Tehroun (rendező: Nader T. Homayoun) győzedelmeskedett és ezzel megnyerte a Nemzetközi Filmklubszövetség díját.
 

A dokumentumfilm szekció fődíját olyan filmnek ítélte a zsűri, amely nem didaktikus ráolvasással, nem látványos vágásokkal, és nem populáris témaválasztásával kívánt hatni, hanem egy látszólag elszigetelt probléma világméretű felelősségére hívta fel a figyelmet. A pápua új-guineai szigetvilágban rögzített Volt egyszer egy sziget című dokumentumfilm idén kiérdemelte a kategória első helyét. A film rendezője és operatőre is egy fiatal lány, Briar March, aki kétszer is visszatért a távoli szigetvilágba, hogy hitelesen dokumentálja a tengerszint rohamos emelkedése miatt a sziget gyors pusztulását.
 

A klímaváltozás egyébként nem csak a dokumentumfilmek versenyét megnyerő alkotásban éreztette hatását, hanem fenyegető jeleket küldött Miskolc filmfesztiváljára is. A vetítőtermek látogatottsága az esős napok számával egyenes arányban növekedett, de a kitartó fesztiválozók ellenálltak az égiek zord kihívásának és nagy tömegekben vettek részt a szabadtéri kísérőprogramokon, így az  óriás méretű rendezői szék mellett felállított színpadon fellépő zenekarok, az Ez a divat, a Colorstar vagy a Beat Dis koncertjén.
 

A fesztivál díszvendége a filmkészítés doyenje, Jancsó Miklós volt. A rendező idén a CineFest életműdíját kapta meg, munkáiból retrospektív vetítést állítottak össze a szervezők és Gelencsér Gábor hatalmas közönség előtt beszélgetett az élő legendával, akit Scorsese is méltatott videóüzenetében. A 88 éves művész olyan életvidámsággal vett részt a fesztiválon, mint ötven évvel fiatalabb, pályakezdő kollégái - népes társaságban élvezte a Művészetek Háza bárjának teraszát, a fesztiválozó filmesek kedvelt találkozóhelyét. Bármelyik fiatal tehetséggel örömmel osztotta meg tapasztalatait, gondolatait.   
 

Több egyéb szakmai - workshop Faragó Katinkával, Műút-napok, Roma-kép - és kulturális program is kísérte a rendezvényt, köztük három tárlat is.  A legkisebbeket szólította meg Dargay Attila rajzfilmrendező, figuratervező grafikus emlékkiállítása, ahol a külföldiek - a  magyar gyerekekkel együtt - láthatták Vukot "élőben". Dargay tiszteletére ettől az évtől az animációs filmek kategóriájának díja a Dargay Attila díj címet viseli. Az Arany Ceruzát idén egy magyar alkotó, Molnár Tünde vehette át a díjátadó gálán a Simon vagyok című animációjáért a művész özvegyétől.
 

A versenyen kívüli vetítések tovább színesítették a fesztivál palettáját. Kertész- és Korda-filmeket játszottak a Miskolci Galériában, ahol a színházi világban jól ismert zeneszerző, Darvas Ferenc zongorakíséretében elevenedett meg a hajdani mozgókép-színházak hangulata.
 

Bár az égiek és a miskolci villamossín felújítás nem igazán kedvezett idén a fesztiválnak, a hagyományos miskolci vendégszeretet és a szervezők egyre professzionálisabb munkája által a CineFest valóban nemzetközi méreteket öltő, de családias hangulatát megőrző nagyszerű fesztivál maradt.