A Pata tanya Steve Oedekerk 20 évvel ezelőtti ötlete. A történet egy farmról szól, ahol az állatok a gazda távoztával önálló közösségi életet élnek, óriási bulikkal, ugratásokkal, tánccal, hejehujával. A bulizásban élen jár Atis, a fiatal bika, aki barátaival, az egérrel, a menyéttel, a kakassal és a malaccal minden nap felforgatja a farm életét. Atis apja nem örül annak, hogy fia ennyire léha, nemtörődöm életet él. Ő tartja össze a farm állatait, megvédi őket a sakálok támadásaitól, és abban reménykedik, hogy egyszer majd fia a helyébe lép. Atisnak azonban nincs kedve komolykodni, felnőni. Aztán amikor eljön az idő, és a csorda vezető nélkül marad, Atis nem tudja ellátni a ráhulló feladatokat. A gazda gyanakszik állataira, és a sakálok is kezdik úgy érezni, hogy eljött a támadás ideje.
Nem kétséges, a Pata tanya egy példabeszéd, felelősségvállalásról és gondoskodásról. Az különben különösen érdekes, hogy Atis, apjának csak fogadott fia, és a film egyértelműen arra nevel bennünket, hogy az örökbefogadás szép, és fontos misszió.
A végkifejlet nem lehet kétséges, az animáció is magas színvonalú, amelynek aprólékos kidolgozására nagyon figyeltek az alkotók. Panaszkodott is a rendező, Steve Oedekerk, hogy egy-egy ötletének megvalósulására volt, hogy egy évet kellett várnia. Addig meg sokszor azon gondolkodtak a látványtervezők, hogy a kép hátterében, az út mentén hogyan hajladozzanak a fák, és milyen arcot vágjon a bika vállán ülő egérke?
gg, 2006. 10. 19.
A film előzetes: www.mese.tv
