A rejtély mögött azonban nem egy gonosz épület lappangott, csak egy szerencsétlen idős néni, akinek teljesen elege lett abból, hogy nyolcpercenként átrúgtuk hozzá a labdáinkat. Sok vita volt a dologból, és elhangzott néhány olyan mondat, amelyekre csak mérsékelten vagyok büszke. Mindenesetre egyszer átmásztunk hozzá csapatostul. Megtaláltuk a rejtekhelyet, ahol az elkobzott bőrbogyókat dugdosta, és visszaloptuk az összeset. Életem eddigi legnagyobb sikere volt, és akkor volt a legtöbb labdám is.
Ebben a filmben azonban nem a gazda rabol, hanem maga a ház. A gyerekek azonban rájönnek a turpisságra, és elhatározzák, hogy megsemmisítik a rossz útra tévedt épületet: vagyis vízi-pisztolyaikkal kikészítik az alagsorban található kazánt. A ház azonban rájön a turpisságra, és a kiskamaszok nyomába ered?
Az alkotók először játékfilmet terveztek készíteni, de miután fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan mozgassák végig az utcán a felbőszült házat, az animáció mellett döntöttek. Elővették a ?Polar Expressz?-ben kipróbált ?motion capture? technikát, és munkához láttak. A ?mocap?-pel a következőképpen lehet filmet készíteni. A szereplőket fényvisszaverő lapocskákkal ragasztgatják tele, a díszleteknek pedig a drótvázát készítik el, hogy csak a részvevőkről verődjön vissza a fény. Ezután élő szereplőkkel felveszik a jelenetet, majd az elkészült felvétel segítségével megalkotják az animált figurát, a saját mozgásával, arcberendezésével.
És hogy a film milyen lett? Olyan szokásos. Nem igazán lehet tudni, kinek szól. A kisebbeknek túlságosan félelmetes, a nagyobbaknak kissé unalmas.
gg, 2006. 8. 16.
