Jókai az Üstökös című lapban ? Jankó János rajzoló segítségével ? jelentette meg Magyar Miska és Német Miska történeteit, amelyből megtudhattuk, hogy a németek a gyenge láncszemek, a magyarok pedig furmányosak és örök győztesek. Majd később ő írta meg a Gömböc és Csukli című sorozatot is, amelynek címszereplője egy házaspár volt. Kicsi, széle-hossza 1 férfi, és egy nyakigláb, 1szálbélű nő társasági kalandjaival ismerkedhetett meg a szalonjáró középosztály.
A műfaj igazi sikereit akkor érte el, amikor megindult a kivándorlás Amerikába. Rengeteg, különböző nemzetiségű ember próbált egymással szót érteni, egy nyelven megtanulni, írni, olvasni. Ezt a tömeget fölösleges lett volna sűrűn teleírt hasábokkal stresszelni, senkinek sem voltak hosszú órái egy-egy cikk elolvasására, így hát létjogosulttá vált a képregény. Néhány kép, kevés szöveg, nagy információtartalom, ebben rejlett az új műfaj titka.
A népszerűséget azonban nem volt elég megszerezni, meg is kellett őrizni a gyorsan tanuló népesség érdeklődését. Így aztán megjelentek a fantasztikus figurák, elsőként Superman. Az új megahős UFO volt, aki jobban repült előrenyújtott jobb ököllel, mint Charles Lindberg. Európa azonnal elkezdett fanyalogni. Minek ez a sok misztikum? Hol marad a realitás, az életszerű történetek? ? harsogták a műfaj kritikusai. Amerikát azonban nem érdekelte a fanyalgás. Superman mindenki kedvencévé vált.
Ott tartottunk, hogy Superman lett a legnépszerűbb képregényfigura Amerikában. Ezért aztán, amikor kitört a II. világháború, a rajzolók be is vonultatták a megahőst. Persze el kellett azon gondolkodniuk, hogy miként alakítsák át a sztorit, hiszen Superman-t nem lehetett azonnal kiküldeni a frontra. Túlságosan hamar befejeződött volna a háború (pedig még tartott), azt a blamát meg nem lehetett bekockáztatni, hogy a leghíresebb szuperhőst néha, ideiglenesen legyőzi néhány bilisisakos náci. Superman tehát otthon maradt, és kémek, szabotőrök leleplezésével vette ki a részét a lassan közeledő győzelemből.
Az ötvenes években aztán visszatértek a hétköznapok, és Superman újra a nagyvárosi bűnözők ellen vette fel a harcot. Egészen addig, amíg egy amerikai pszichológus nem írt egy támadó szellemű könyvet ?Az ártatlanság megrontása? címmel. Ebben a művében a puritán Amerika nevében emelte fel hangját a szerző. Azt állította, hogy a gyerekek lelkének sokat ártanak a bűnözőktől hemzsegő képregények.
A szuperhősös képregény az egyre fokozódó politikai támadások hatására kénytelen volt új utakra indulni. Superman is visszatért az űrbe, és mindenféle ufókkal kezdett viaskodni. Ez meglehetősen unalmassá tette a füzeteket, de a képregénypiac szerencséjére elmúltak az ötvenes évek, és a televízióból áradó erőszakzuhatagot a legnagyobb erőkifejtéssel sem tudta volna überelni az amerikai képregény. Így hát Superman is visszatérhetett a földre.
Sőt, Hollywood is a képregény segítségére sietett. Elkészültek az első Superman epizódok Christopher Reewe főszereplésével, és a nagy siker hatására újra népszerűvé vált az amerikaiak első nagy szuperhőse.
folytatjuk
Superman-t hamarosan követték társai. Először a Denevérember ? többféle megszemélyesítő segítségével ?, majd a Pókember, az X-men csapat, Hulk, és a Fantasztikus négyes tagjai is filmsztárokká váltak.
Superman története is folytatás után kiáltott, de megszemélyesítője Christopher Reeve egy súlyos lovasbaleset következtében megbénult. Óriási lelkierővel folytatta életét a mindig sportos színész, sőt a filmvászonra is visszatért. Mindig hitt abban, hogy felállhat még a tolószékből, ez azonban nem sikerült neki. 9 évvel balesete után, 2004. októberében elhunyt.
2005-ben döntötték el Hollywoodban, hogy folytatják Superman történetét. A címszerepre kiválasztották a fiatal Reeve-re megszólalásig hasonlító Brandon Routh-t, a rendezést pedig a X-men epizódokkal óriási sikert arató Bryan Singer-re bízták.
Óriási költségvetéssel készült el az új film. Singer gondoskodott arról, hogy a visszatérő epizód magán hordozza a képregény világát. Mégsem aratott különösebb sikert a Superman visszatér.
A kudarc valószínűleg annak köszönhető, hogy a mai világban már nem elég egy repülő szuperhőst mutatni. Egy vicces ruhás alak öklét felemelve egy zuhanó, égő repülőgép alá pattan, egy fújással eloltja a tüzet, majd a föld felett pár méterrel egy karral megtartja a sikító, üvöltő emberekkel teli géptestet. Na és? Talán bevezető ötletnek elég?
