A film egy budapesti művelt filozófusról szól, aki az utcán élve is képes maradandót alkotni, és élni akarásával és műveltségével képes eloszlatni a hajléktalanokkal szemben érzett előítéleteket.
A vetítést vitaest követte, melynek házigazdája Iványi Gábor metodista lelkész volt. A beszélgetésen részt vett: a film főszereplője, T. Zselensky Péter (Diogenidész) hajléktalan filozófus, Kármán Irén dokumentumfilm-rendező, Ladányi János szociológus és Dselits Ferenc szociális munkás.
Kármán Irén 26 perces filmjéből kiderül, hogy T. Zselensky Péter író, költő, műfordító és újságíró főállású csövesnek, túlélőnek és nem utolsó sorban Diogenidésznek, azaz Diogenész leszármazottjának vallja magát készülő, Diogenidész című filozófiai értekezésében. Egy szociális munkás elbeszéléséből kiderül, hogy az utcán több "Diogenidész" kóborol. Magas műveltségű, több nyelven beszélő emberek, akik különböző élettörténetekkel állnak elő és egymástól a túlélés érdekében "életmeséket" vesznek át.
A rendező korábbi munkái: Érzelgős utazás (1999), Rozi (2001), Magyar trapperek (2002), Szép sima kő (2004).
(Café PR)
