Egy szeles tavaszi napon az első világháború emlékeitől megtépázott olasz nő érkezett az osztrák fővárosba. A csupán egyetlen böröndbe belepréselt életének célja az volt, hogy filmszínházat nyisson Bécsben. Összekuporgatott pénzéből kibérelte az 1905 óta működő Diemgaße-i mozit, amely utána gyakorlatilag soha nem üzemelt. Ígéreteket igen, működési engedélyt azonban nem kapott a szabadtérre megálmodott mozihoz. 1937-ben aztán egy másik helyen sikerült filmszínházat nyitnia, ám a második világháború közbeszólt. A bunkerekben ugyan tovább vetítették a nehezen megszerzett filmeket, de klasszikus értelemben vett mozi nem műkődött.
? Már apró gyermekként belopakodtam filmet nézni, a nagyanyám viszont mindig kidobott. A hatalmas ajtó mögül leskelődtem, tanulás helyett is a filmvásznat bámultam ? meséli a Breitenseer Lichtspiele egykori tulajdonosának unokája, Anna Nitsch-Fitz. - Kamaszként jegyszedő voltam, majd megtanultam bánni a vetítőgéppel is. Nem csoda hát, hogy most én vezetem a nagyanyámtól örökölt mozit ? teszi hozzá.
A jelenleg Hütteldorfban működő nosztalgiamozi fenntartása korántsem volt olyan egyszerű. Anna Nitsch-Fitz orvos édesapja ugyanis eladta a nagymama örökségét, így az akkor húszéves nő tanárnak tanult. Nem sokáig tudott mozi nélkül élni: 1963-ban addig keresgélt, amíg rá nem lelt a Nußdorf Straßén egy kis helyiségre. Amikor meglátta az apró termet, azt gondolta, ez nem mozi. Végül belátta, hogy nagyobb hely bérlésére nem futja.
? Akkoriban A és B kategóriás filmeket vásárolhattak a mozitulajdonosok, kategóriánként ötvenet. Ez nem minőségbeli megkülönböztetést jelentett, hanem csupán filmcsomagokat ? magyarázza. Gyakran előfordult, hogy kinéztem valamelyik produkciót a listáról, amely még el sem készült, megvettem a vetítési jogát, aztán a kiszemelt filmet le sem forgatták vagy más színészek játszottak benne ? nevet Anna.
1970-ig aranykorát élte a másodsugárzásra jogosult filmszínház. A televízió térhódításával azonban az emberek érdeklődése is alábbhagyott. Mintegy száz mozi működött akkoriban Bécsben, a tulajdonosok viszont hónapról hónapra éltek. 1981-ben beállított a híres osztrák filmrendező, Franz Antel az akkor már Breitenseer Lichtspiele néven futó moziba, és azt mondta, ott szeretne forgatni. Az Antellel jó kapcsolatot ápoló Christoph Waltz unszolására Anna Nitsch végül beadta a derekát, és otthont adott a Bockerer című vígjáték számos jelenetének, amelyben Tordai Teri is játszott.
? Darabokra szedték a birodalmam ? mondja Anna Nitsch-Fitz. A film nemzetközi sikerének viszont borzasztóan örültem. Waltz és Antel a mai napig visszajár hozzám ? teszi hozzá a temperamentumos idős hölgy.
Annak ellenére, hogy az osztrák fővárosban is gombamódra szaporodnak a multiplex mozik, van még igény a hagyományos filmszínházakra. Bár a Breitenseer Lichtspiele továbbra sem nyereséges (havi 3000 euróba kerül az üzemeltetése), az egyetemisták és az idősebb értelmiségiek előszeretettel látogatják a perzsa, orosz vagy éppen japán filmnapokat.
Az egykor szebb korokat megélt mozi falaira kiragasztott megsárgult fényképek, a mennyezetről csupaszon lelógó villanykörte, és az ócska parabola antenna azt a képzetet kelti, mintha megállt volna az idő a hetvenes években. Csupán egyetlen filmkockát látunk magunk előtt: a mozit, amelybe Anna Nitsch-Fitz belenőtt.
