(MTI) - A tizenkilenc országra kiterjedő magyar intézethálózat és a filmes szakemberek közötti párbeszédet valamint a kölcsönös segítségnyújtást kellene ösztönözni - említette a szakmai találkozó megszervezésének okát Lauter Éva, az intézetek működését koordináló Balassi Intézet főigazgatója.
Hozzátette, hogy Magyarországon a környező országokhoz képest nagyságrendekkel több film készül, külföldi intézetekben történő bemutatásuk azonban gyér.
Derdák András, a párizsi magyar kulturális intézet vezetője úgy vélekedett, hogy a 20-40 nézőnek helyet adó filmklub mellett francia mozikban kéne bemutatni a magyar filmeket.
Kiemelte, hogy ennek érdekében a külföldi partnerekkel koprodukcióban készített alkotások, valamint egy hivatalosan bejegyzett francia művészmozi létrehozása lenne célszerű.
A cseh, lengyel és szlovák intézetekkel együtt létrehozandó úgynevezett V4-mozi napi két vetítésnek és a rendezők, producerek részvételével zajló találkozóknak is helyet adna - fejtette ki.
Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a szélesebb moziforgalmazáshoz minőséget kell képviselnie a magyar filmnek, amely akkor igazán érdekes a külföldiek számára, ha van benne "speciálisan magyar".
Takács Ildikó, a londoni intézet vezetője az intézetek proaktiv működését, azaz a magyar filmek kisebb-nagyobb filmfesztiválokra való beajánlását és több műfaj népszerűsítését, információcserét és az intézetek DVD-gyűjteményének bővítését ösztönözte.
Orsós László Jakab, a New York-i magyar kulturális intézet vezetője a román filmművészet sikereit példaként említve úgy vélte: arra lenne szükség, hogy az utóbbi 4-5 év azon magyar filmjeit válogassák össze egy csomagba, amelyek valamiféle egységes vonalat képviselnek.
Krasztev Péter, a pozsonyi központ vezetője a filmunió filmkölcsönzési díjait és egy-egy film eljuttatásának nehézkes ügyintézést nehezményezte.
Lázár Imre, a delhi központ képviselője az úgynevezett komplementer csatornák, a televíziós bemutatás és az adott országgal foglalkozó dokumentumfilmek bemutatását tartotta üdvözítőnek.
A filmes szakemberek közül Muhi András, Garami Gábor és Durst György producerek szólaltak fel.
Szavaikból kiderült: a filmszakma és az intézetek vezetői között némileg ellentétesek az érdekek a tekintetben, hogy a producereknek a forgalmazókon keresztüli, és így bevételt hozó bemutatás az érdeke, míg az intézetek vezetői minél több helyen és fesztiválon szeretnék elérni a filmek bemutatását, lehetőleg minél olcsóbban.
Hozzátette, hogy Magyarországon a környező országokhoz képest nagyságrendekkel több film készül, külföldi intézetekben történő bemutatásuk azonban gyér.
Derdák András, a párizsi magyar kulturális intézet vezetője úgy vélekedett, hogy a 20-40 nézőnek helyet adó filmklub mellett francia mozikban kéne bemutatni a magyar filmeket.
Kiemelte, hogy ennek érdekében a külföldi partnerekkel koprodukcióban készített alkotások, valamint egy hivatalosan bejegyzett francia művészmozi létrehozása lenne célszerű.
A cseh, lengyel és szlovák intézetekkel együtt létrehozandó úgynevezett V4-mozi napi két vetítésnek és a rendezők, producerek részvételével zajló találkozóknak is helyet adna - fejtette ki.
Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a szélesebb moziforgalmazáshoz minőséget kell képviselnie a magyar filmnek, amely akkor igazán érdekes a külföldiek számára, ha van benne "speciálisan magyar".
Takács Ildikó, a londoni intézet vezetője az intézetek proaktiv működését, azaz a magyar filmek kisebb-nagyobb filmfesztiválokra való beajánlását és több műfaj népszerűsítését, információcserét és az intézetek DVD-gyűjteményének bővítését ösztönözte.
Orsós László Jakab, a New York-i magyar kulturális intézet vezetője a román filmművészet sikereit példaként említve úgy vélte: arra lenne szükség, hogy az utóbbi 4-5 év azon magyar filmjeit válogassák össze egy csomagba, amelyek valamiféle egységes vonalat képviselnek.
Krasztev Péter, a pozsonyi központ vezetője a filmunió filmkölcsönzési díjait és egy-egy film eljuttatásának nehézkes ügyintézést nehezményezte.
Lázár Imre, a delhi központ képviselője az úgynevezett komplementer csatornák, a televíziós bemutatás és az adott országgal foglalkozó dokumentumfilmek bemutatását tartotta üdvözítőnek.
A filmes szakemberek közül Muhi András, Garami Gábor és Durst György producerek szólaltak fel.
Szavaikból kiderült: a filmszakma és az intézetek vezetői között némileg ellentétesek az érdekek a tekintetben, hogy a producereknek a forgalmazókon keresztüli, és így bevételt hozó bemutatás az érdeke, míg az intézetek vezetői minél több helyen és fesztiválon szeretnék elérni a filmek bemutatását, lehetőleg minél olcsóbban.
