Pécs - Európa jövőbeni kulturális fővárosaként - keresve sem találhatna megfelelőbb alanyt értékeinek szuggesztív reprezentálására, mint Zsolnay Vilmos keramikusművészt, aki forradalmi újításainak és művészetének köszönhetően előkelő helyet foglal el a magyar képzőművészet halhatatlanjai között. A Dénes Gizella írónő Csodálatos fazekas című regénye alapján készült, A föld szeretője című film az eredeti műhöz hasonlóan nem csupán életrajzi indíttatású: látomásos és történeti dramaturgia egyszerre jelenik meg benne.
 |
A film fókuszában Zsolnay személyisége és zsenialitása áll, ezért az egyik legfontosabb pont a keramikus ideális megszemélyesítőjének megtalálása volt. "A főszereplő Őze Áron személye már hamarabb megvolt, mint maga a forgatókönyv" - mondta Pozsgai Zsolt rendező. "A filmben sokkal nagyobb szerep jut a színészeknek, mint a rendezői filmekben" - tette hozzá. A rendező nem titkolt célja volt, hogy olyan tehetségeket vonjon be a film készítésébe, akik színházi színészként valószínűleg nem jutottak volna filmes lehetőséghez. Az alkotásban többek közt olyan színművészek közreműködtek, mint Auksz Éva, Sunyovszky Szilvia, Kézdy György, Görög László, vagy Koncz Gábor, a filmvásznon békéscsabai, veszprémi és pécsi színészek is megjelennek. A filmet július végétől egy hónapon keresztül Pécsett forgatták: a Zsolnay-gyár területén készült jelenetek kapcsán a rendező megjegyezte: "Ha most nem forgattuk volna le a filmet, akkor a helyszíneink felét elveszítjük", hiszen a gyár területén hamarosan - az EKF-program keretein belül - kultúrnegyed létesül.
Zsolnay életét a filmben onnantól követhetjük nyomon, amikor boltossegédként a kerámiagyártás felé fordul, egészen odáig, hogy a gyár irányítását fia kezébe adja. Az alkotók a gyáralapító életének azt a tizenöt évét dolgozzák fel, amikor az üzemalapítási kihívások és magánéleti küzdelmek közepette megtalálta élete célját, hivatását. "A film egy kicsit mindannyiunk magára találásáról is szólhat" - mondta Pozsgai Zsolt. A fikciós-életrajzi film különlegessége, hogy jelmez és díszlet tekintetében a Zsolnay-kerámiák színvilágát idézi, így a misztikus elemeket sem nélkülöző történet valóságos képzőművészeti alkotássá alakul. A kerámiákat idéző képi világ azonban nemcsak egy legendás alak életének egyes pillanatait, hanem egy történelmi kor vonatkozásait is bemutatja: a rendező ugyanis a XIX. századi - akkor még Fünfkirchen névre hallgató - város példás magyar-német összefogásának köszönhető felvirágzását is középpontba helyezi.
