Az 1940-ben született George Andrew Romero a legmerészebb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy valaha kultrendezőként fogják számon tartani az általa kissé lenézett Hollywoodban. A Holtak-trilógiája azonban végérvényesen a rendezőzsenik közé katapultálta, azon belül is egy aránylag szűk réteg közé, a horror mesterekhez, közvetlenül Wes Craven és John Carpenter mellé.
Míg Romero trilógiájának első darabja, Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead, 1968) egy rothadó, saját múltját -főként Vietnámot- átértékelni kénytelen Amerikát ábrázolt, ahol számadás vagy temetetlen múlt között lehetett választani, addig a középső opus, a Holtak hajnala (Dawn of the Dead, 1979) az önimádat társadalmának végóráit járja körül. Ahogy haladunk az elkerülhetetlennek látszó végkifejlet felé, úgy szaporodnak a málló, járkáló hullák is. Míg Az élőhalottak éjszakájában az egy főre eső zombiszám még ?viszonylag? elenyésző, a közelgő apokalipszis talán még elhárítható, addig a harmadik felvonásban, A holtak nappalában (Day of the Dead, 1985) az emberiség fennmaradó része a föld alá szorul, a film végén pedig egy szigetre kényszerül, nyilvánvalóvá téve, hogy végérvényesen beköszöntött egy új, anti-utópisztikus világ.
A 2005-ös A Holtak földje (Land of the Dead) után nem kellett sokáig várnunk, érkezik Romero újabb zombi mozija, a Holtak naplója (Diary of the Dead), amely pár egyetemistára fókuszál, akik egy éppen egy horrorfilmet forgatnak egy elhagyatott erdőben, amikor arra lesznek figyelmesek, hogy árnyak dülöngélnek a fák között. Mint ahogy az jó diákoktól elvárható, a srácok fogják kamerájukat és már zoomolnak is a zombikra.
A Hollywood Reporter jelentésében azt is hozzáteszi, hogy Romero hasonlóan a korábbi darabokhoz, stúdiórendszeren kívül forgatja filmjét. A stáb október 11-én Torontóban kezd.
