Girbegurba izlandi utak Jar Citybe

A kiindulási pont, egy kislány súlyos agybetegségéből bekövetkező halála és egy rejtélyes életet élő, magányos, idős férfi meggyilkolása. A kislány édesapja genetikai kutatóintézetben dolgozik, itt keresi lánya ritka betegségének eredetét, miközben a gyilkosság ügyében nyomozó rendőr kezében lévő szálak is ide, Jar Citybe vezetnek (angolra így fordították a film címét - a jar a különböző szervek tárolására szolgáló tégelyek sokaságát jelenti).

 

Baltasar Kormákur rendező

A rendező meglehetősen göröngyös úton vezet el bennünket ahhoz a ponthoz, ahol kigyulladnak a villanykörték a fejünk felett, de tényleg csak ott, hiszen a közeg nyomasztó marad (leszámítva egy-két meghökkentő izlandi látképet) - a megoldás után sincs vége a történetnek, ennek következtében úgy jövünk ki a moziból, mint akik túlóráztak, de nem kaptak érte túlórabért.

 

A Vérvonalnak jó az alaptörténete, izgalmas, ütős film lehetne, ha nem kellene ekkora kitérőket tenni az egyébként sem túl szűkre szabott tér- és időbeli utakon. Nem érzem szükségesnek például a meggyilkolt férfi bűnöző múltjának vagy a nyomozó magánéletének ilyen részletességgel történő kifejtését sem. Túl sok a lényeges szereplő, akinek nem feltétlenül kellett volna bekerülnie ebbe a puzzle-ba. A fényképezés skandináv módra rengeteg közeli képből dolgozik, nehogy véletlenül hamarabb tudjak meg valamit a kelleténél, ettől én is kicsit üvegbe szorítva érzem magam. De azt meg kell hagyni, Ingvar Eggert Sigurdsson a megközelíthetetlen, marcona nyomozó szerepében rendkívül hiteles.

  

Egyébként minden elismerésem az izlandiaké. Hiszen ahhoz képest, hogy mindössze háromszázezren vannak, rendelkeznek saját, nemzetközi bajnokságokon is szereplő focicsapattal. És a filmjeik is - bár legtöbbször koprodukcióban - megállják helyüket a nemzetközi piacon. Ahogyan a Vérvonal is. Ha fel nem is szabadít, ha közönségfilm nem is lesz belőle.