A fantasztikus látvány brit mestere Peter Greenaway kisebbfajta rebelliót váltott ki a Theszalonikiben összegyűlt nemzetközi hallgatóságból azzal a kijelentésével, hogy amit eddig filmnek neveztünk, az nem más, mint előre megírt szövegek mozgóképes illusztrációja. A film önállósága már a kezdet kezdetén elvész, jelentette ki tekintetét kitartóan a hallgatóság feje felett egyetlen virtuális pontra szögezve, hiszen minden film eleve azzal indul, hogy szövegben megfogalmazott forgatókönyv íródik a születendő műről. Szerinte eljött az idő, hogy újra feltegyük a kérdést, mi a film és merre tart. Greenaway az interaktív multimédia lehetőségeit nevezte meg a maga számára megfelelő kifejezésmódnak, amelyben a videó, a DVD, az internet, a könyvek egy új kapcsolatba összeállva teszik ki azt a médiumot, amellyel dolgozni akar. A Tulse Luper bőröndjei című trilógiája az első lépés efelé, amelyben eltávolodott a hagyományos történetmesélés szerkezetéről. Igazának megszállott hirdetőjeként a hallgatóság ellenvetéseit is saját nézetének alátámasztásaként értelmezte, mondván, nem csak a filmről alkotott nézetünket kell forradalmian új alapokra helyeznünk, hanem elengedhetetlen, hogy egy új közönség is kinevelődjön a hagyományokon túllépni képtelen régi helyett. Az életműsorozatával jelen lévő iráni nagymester, a világon mindenütt elismert Abbas Kiarostami a saját "mesterkurzusán" éppen a "digitális forradalom" néven emlegetett jelenség egyik veszélyére figyelmeztetett. Attól, hogy a digitális technika elterjedésének köszönhetően ma már bárki megcsinálhatja a maga filmjét, nem jelenti azt, hogy mindenki tud filmet rendezni. A film jóval több és összetettebb gondolati művészi tevékenység annál, semmint hogy egyszerűen megnyomjunk egy gombot a masinán, bárhol, bármikor.
Greenaway a film négy nagyhatalmú tirannusának a szöveget, a szerkezetet, a színészt és a kamerát nevezte. Theszalonikiben egyelőre nem nagyon rágódnak azon, hogyha e tirannusokat megfosztják trónjuktól, akkor vajon mi marad? A fesztivál inkább erősíteni szeretné az egyik tirannust. Nevezetesen: idén már második alkalommal szervezték meg a balkáni országok filmeseinek forgatókönyvírói mesterkurzusát. Tavaly itt a fesztiválon hívták életre a Balkán Alapot, amely a legjobb filmtervek megvalósulását támogatja. Idén a délkelet-európai térségből pontosan egy tucat forgatókönyvet választottak ki, a szerzők pedig itt nemzetközi filmszakemberek (producerek, forgalmazók stb.) előtt mutatták be terveiket, s gyakorló filmesekkel dolgoztak együtt a könyvek továbbfejlesztésén. A legjobbnak ítélt négy könyv alkotói tíz-tízezer eurós támogatást kapnak a Balkán Alaptól, a további fejlesztésre.
A Theszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál komoly lépéseket tesz arra, hogy a Balkán országainak egyfajta filmes központja, találkozóhelye, mintegy szellemi útkereszteződése legyen. Pontosan tíz éve annak, hogy a nemzetközi fesztivál egyik fő programjaként indították el a Balkán Szemlét. Ez egy válogatás, amely évről évre a térség legfigyelemreméltóbb alkotásainak biztosít bemutatkozási lehetőséget nemzetközi nyilvánosságot. Idén tíz film képviseli a Balkán különböző nemzeti filmgyártásait, köztük török, horvát, szerb-montenegrói, bosznia-hercegovinai, szlovén, bolgár és albán színeket képviselő munkával. A térség filmes tekintélyét valójában olyan alkotók öregbítik igazán, mint a Szerbia és Hercegovina filmgyártásából érkezett Goran Paskaljevics, aki rég kinőtt egy helyi válogatás kereteiből. Ő már a Kortárs mesterek című szekcióban foglal helyet, legújabb filmjével, a Téléji álommal. A történet egy autista kislányról szól, de Paskaljevics úgy gondolja, a történet hazájának a délszláv háború utáni szellemi-lelki állapotát szimbolizálja, hiszen - az ő kifejezésével - "a szerb nép autistává lett". A politikai gondolat személyes történetté formálódott a filmben, de mint Paskaljevics elmondta, művészi kötelességének érzi, hogy a legutóbbi évek véres történelmének okait, eredetét kutassa. Ezért is érezte fontosnak, hogy reményei szerint filmje a másság megértését és elfogadását szolgálja, ezt a szellemet hirdeti. De azt is hozzátette, a Téléji álom az első olyan szerb gyártásban készült film, amely beismeri, hogy a szerbek háborús bűnöket követtek el a délszláv háború idején.
Bársony Éva (Theszaloniki)
