Harun Farocki német dokumentum- és kísérleti filmes alkotó, író. Munkáiban a képek mögötti láthatatlan, de feltárható más képeket, szándékokat, hatalmi viszonyokat, a képolvasás és a filmnézés politikai, társadalmi beágyazottságát vizsgálja. Jellemzően archív anyagokkal, talált vagy újra-fellelt filmekkel dolgozik, filmesszéket vág és narrál, amelyekben a metaforikusan vagy leplezetlen didaxissal egymás mellé rendelt képek egymást értelmezik.
A március 17-i Haladék annak a filmfelvételnek a feldolgozása, amelyet Rudolf Breslauer, a holland Westerbork koncentrációs tábor egykori lakója a tábor SS parancsnokának megbízására készített. Farocki egyrészt új szempontokat kínál a koncentrációs táborok ábrázolásainak megszokott vizuális befogadásához, másrészt arról is szól, hogy a filmben megjelenő új ismeretek miként kompromittálódnak a már látott holokauszt-képek összefüggésében. A Börtönképek című alkotás fegyintézetekben rögzített képekből, játék- és dokumentumfilmek részleteiből, valamint megfigyelő kamerák felvételeiből áll.
A didaktikus történetvezetés, a narráció és az asszociatív és analitikus montázs által a március 18-án látható Két háború közt azt a tézist írja körül, amely szerint az 1920-as évek elejére a kapitalista termelés egyre kevésbé vette figyelembe az emberek tulajdonképpeni igényeit. A racionalizálás és az érdekszövetségek létrejötte oda vezetett, hogy a termelési gépezet egyre inkább a háború céljainak rendelődött alá. Az 1986-ban készített A látás útja egy film pornómagazinokban szereplő nőkről, akiknek van nevük, és tömegsírokba vetett testekről, akiknek nincs; gépekről, amelyek annyira csúnyák, hogy el kell őket takarni a munkások szeme elől, és olyanokról, amelyek túl szépek ahhoz, hogy a motorháztető elrejtse őket; technológiákról, amelyek a kéz és az agy közös munkáját feltételezik, vagy épp ettől akarnak távol maradni.
Farocki négy filmjének bemutatója a Trafó Galéria Vákuumzaj című kiállításához kapcsolódik, ahol A munkások elhagyják a gyárat című munkája látható. A március 29-ig látogatható tárlat a mindennapokban alig látható, ám a válságidőszakokban maguknak nagyobb figyelmet követelő munkásokkal, a munkásosztály tagjainak problémáival foglalkozik különböző művészi aspektusokból.
