A fesztivált 1982 óta rendezik meg, igaz az első két évben még nem önálló szemleként szerepelt, csupán a Nemzetközi Isztambuli Fesztivál keretén belül mutattak be 6 alkotást. A sikerre való tekintettel, egy évvel később már 36 produkciót hívtak meg az esemény házigazdái, ugyan még mindig a Fesztivál keretén belül, de már Nemzetközi Isztambuli Filmnapok néven. Az esemény annyira kinőtte magát, hogy 1994-ben már független szemleként működött és világ minden tájáról érkezett művészek számára jelentős elismerésnek számított, ha alkotásaikat beválogatták a versenyprogramba.
A filmek két nagyobb "csoportban" versenyeznek, a nemzetközi és a hazai (török) műveket két zsűri értékeli. Az utóbbiban túlnyomórészt török, míg a nemzetközi zsűriben több nemzet szakemberei foglalnak helyet. Idén a Jane Campion, Új-Zélandi rendezőnő (Zongoralecke, Egy hölgy arcképe, Int he cut) vezette nemzetközi "gárda" két alkotást ítélt a legjobbnak. Az Arany Tulipánt így, Frederic Foteyne (Belgium) a Gille felesége, valamint Hou Hsiao-Hsien (Japán), a Lumiere kávéház című filmjéért vihette haza.
Az előbbi Madeleine Bourdouxhe 1937-os könyve alapján készült és egy szokatlan szerelmi háromszöget ábrázol, míg Hou Hsiao-Hsien alkotása Yasujiro Ozu, legendás japán rendező születésének századik évfordulója előtt tiszteleg mozijával, amely a mai Japánba vezeti nézőit, elmesélve két fiatal kapcsolatát.
A fesztiválon kiosztották az életműdíjakat is, amit idén Harvey Keitel, Sophia Lorenés Alain Robbe-Grillet, író, rendező, az egykori francia "új regény" legjelentősebb képviselője kapták.
A legjobb török film az ?stanbul Tales lett, amely öt történetet mesél el (rendezők: együttműködéseként született, Ümit Ünal, Kudret Sabanc?, Selim Demirdelen, Yücel Yolcu, Ömür Atay).
A magyar színeket Janisch Attila Másnap című alkotása képviselte.
