Az ötlet éppen olyan kedves és megkapó, mint a film körüli stáb maga: a forgatásba és az utómunkákba oly sok időt és energiát fektetett társaság kivételes törődéssel és komolysággal vigyázza a Delta utóéletét. A 39. Magyar Filmszemlén zajlott első bemutató és a cannes-i filmfesztiválon való szereplés után a jövő héttől végre a hazai nagyközönség elé kerül a film a mozikban. Ez alkalomból hívták meg az alkotók az érdeklődőket az Erzsébet térre, hogy együtt ?fejezzék be? az emblematikus ház építését, amelyet a Gödör Klub vízpartján állítottak fel a bemutató előtti néhány napra.
A szerkezet eredetijét a filmben Lajkó Félix és Tóth Orsi embert próbáló munkával emeli a Duna fölé, hogy megteremtsék maguk számára az otthont, ahol úgy élhetnek, ahogy nekik tetszik. A köszöntők és a szertartásos utolsó szögbeverések után a más-ház alatt a kimaradt képkockákat vetítik. Egyszerre csak kevesen férnek oda, ami először kényelmetlen, de amint egy perc eltelik a felvételekből, világossá válik, mennyire eltávolítaná, elidegenítené a képeket egy óriási vászon, valahol a horizonton. A Deltát így jó nézni: emberközelből. Amikor nem csak az látható, ami a kép határain belül van: jól érzékelhető mindaz a megfeszített munka és figyelem, ami a lencsék túloldaláról, a stáb oldaláról kísérte végig a Delta születését. Amitől egyértelmű, hogy Mundruczó Kornél és munkatársai életében ez nem csak egy film a sorban. A szimpatizánsok, barátok, kollégák számára sem az: Jancsó Miklós és Török Ferenc is beverte a maga szögét a Delta házába, szimbolikusan és gyakorlatilag is. És jelen vannak sokan, akik valamiért úgy érzik, közük van mindehhez, vagy legalábbis szeretnék, ha lenne. Hiszen érezni: itt valami fontos jött létre.
 |
| Jancsó Miklós |
Számos tévéstáb és újságíró ácsorog a ház különböző sarkainál, pedig ők sem tolonganak mindig a művészfilmes eseményeken. Az Erzsébet téri pázsit és deszkarét jól tartja magát a szokásos sokadalmon is túlmutató társaság alatt. A főszereplők, Tóth Orsi, Gáspár Sándor és a meghívott vendégek, miután felszögelték az utolsó léceket a ház oldalára, a jelenlévők között elvegyülve beszélgetnek a ház körül. Nagyobb fakszni nélkül, barátságosan, szerényen történik minden, mint egy csendes házibuliban egy összeszokott társasággal. Valami ilyesmit jelenthet valójában az együttműködés, meg a tolerancia, ha jobban belegondolunk.
