Hyppolit soha nem látott pompájában ragyog
Balogh Gyöngyi filmtörténész, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa elmondta: a Hyppolitot a magyar filmgyártás egyik legnépszerűbb darabjaként rendszeresen játszották a mozik és tévécsatornák, több évfordulón is felújították, emiatt sokszor elővették a negatívot, hogy kópiákat készítsenek róla. A folyamatos igénybevétel és az évtizedek száma egyaránt hozzájárult a negatív minőségromlásához, ami lassan az élvezhetetlenség veszélyével fenyegetett. A szakembereknek többek közt stabilizálniuk kellett az erősen remegő képet, meg kellett szüntetniük a zavaró villódzásokat, illetve szükség volt a - nagymértékben a korábbi felújításoknak köszönhető - szemcsézettség csökkentésére is. A képméret egységesítése és a régi magyar filmekből oly jól ismert ugrások, kihagyások pótlása mellett a hangminőség nehézségeivel is meg kellett küzdeniük. Kurutz Márton filmrestaurátor a film digitális felújítása kapcsán rendezett sajtótájékoztatón elmondta: "Nem olyan, mint az 1931-es bemutatókor, hanem egy kicsit annál is jobb". A digitális technikák ugyanis olyan módszereket tesznek lehetővé, amelyekkel az egykori, esetlegesen rontott fényviszonyok, hanghibák is kiküszöbölhetővé váltak.