A nemzetközileg is elismert és a filmbarátok által rendkívül közkedvelt rendező a japán új hullám egyik vezéralakjának számított. Egy orvos fiaként 1926-ban Tokióban született Imamura Shohei már igen korán érdeklődést mutatott a művészetek iránt, elsősorban a színház vonzotta. Ennek ellenére irodalmi stúdiumokra iratkozott be a wasadai egyetemre, ahol azonban nem adta fel a színjátszás iránti vonzalmát. Számtalan színművet írt, amelyekben olykor-olykor szerepet is vállalt, olyan nagyságokkal egyetemben, mint Shoichi Ozawa, Kazuo Kitamura és Takeshi Katő, akik későbbi filmjeinek főszereplői lettek.
A diploma kézhezvétele után 1951-ben csatlakozott a Shochiku Films-hez. Olyan óriások mellett működött közre rendezőasszisztensként, mint Odzu Jaszuhiro (Early Summer-1951, The Flavor of Green Tea over Rice-1952, Tokyo Story-1953), Kobajasi Maszaki vagy Yuzo Kawashima.
Mivel Jaszuhiro filmhez való hozzáállását túlságosan konzervatívnak tartotta, úgy a technika, mint a szemlélet oldalról, három év múlva otthagyta a Shochiku Films-t és átigazolt a Nikkatsu stúdióhoz, ahol mielőtt elkészíthette volna 1958-as debütáló filmjét, az Ellopott vágyakat, segédrendezőként dolgozott, illetve forgatókönyveket írt. Az előbb említett mozi azonnal meghozta Imamura számára a nemzetközi ismertséget. Expresszionista-groteszk stílusban előadott fekete komédiája először szembesítette igazán a japán közönséget saját konzervativizmusával. Mozija kóros látleletet állított ki a megkövesedett japán társadalomról. Ez a megélt tapasztalatokból táplálkozó szemlélet végigkövette Imamura egész pályafutását. Munkáiban központi szerephez jutnak azok a karakterek, akiket általában társadalom kívüliként bélyegzünk meg. Kurvái, stricijei, a fekete piac királyai, pornófilm rendezői empátiával, de egyben a lehető legnagyobb objektivitással ábrázolta.
Nyugaton igazán a '70-es évektől vált ismertté (annak ellenére, hogy addigra már elkészített többek közt olyan fantasztikus mozikat, mint az 1961-es Disznók és csatahajók, A rovar asszony vagy a The Pornographers) A háború utáni történet egy bárhölgy szemével (1970), az Enyém a bosszú (1979) és a Miért ne? (1981) című alkotásokkal.
"A földrengés előtti, szinte állati szorongás árad a rendező 1983-ban Arany Pálmával kitüntetett filmjéből, a Narajama balladájából, amely a régmúlt idők primitív faluközösségét barbárnak tetsző erkölcsi parancsaival nosztalgikus ideálképként állítja elkorcsosult, összezavarodott értékrendű világunk elé" - írta a Fukudzava Sicsiro novellájából készült filmről a Filmvilágban Létay Vera. Tizennégy évvel később újra neki ítélték az egyik legnevesebb európai fesztivál fődíját A tű című filmjéért. Imamura ezzel bebocsátást nyert a kétszeres Arany Pálmával díjazott rendezők szűk körébe.
Utolsó filmjeként leforgatott egy epizódot a 2002-ben egy nemzetközi együttműködés keretében készült 110901 - Szeptember 11 cím mozihoz. A New York-i terrortámadás emlékére rendezett, 11 gyöngyszemből álló produkció olyan nagyágyúkkal "hozta össze", mint Youssef Chahine, Amos Gitai, Alejandro González I?árritu, Claude Lelouch, Ken Loach, Samira Makhmalbaf, Mira Nair, Idrissa Ouedraogo, Sean Penn és Danis Tanovic.
Imamura Shohei 1965-ben saját produkciós céget alapított, az Imamura Production-t, majd 1975-ben létrehozta a Japán Képzőművészeti Akadémiát.
