(MTI/ANSA/AFP/AP) - Hetvenkilenc éves korában, kedden Tokióban elhunyt Imamura Sohei, neves japán filmrendező, aki olyan képet festett filmjeiben Japánról, az évszázadok óta meggyökeresedett szokásokról és társadalmi beidegződésekről, amelyek merőben mások voltak a jól ismerteknél.
Imamura, aki egyike volt azon keveseknek, akik kétszer is elnyerték a cannes-i filmfesztivál Aranypálmáját, 1926-ban született Tokióban. Pályájának elején olyan nagy mesterek mellett dolgozott, mint Odzu Jaszuhiro, az Utazás Tokióba, vagy Kobajasi Maszaki, a Harakiri rendezője. Az 1960-as években indult japán "új hullám" egyik legjelesebb képviselőjének tartották, de már 1958-ban ismertté vált az Ellopott vágy című filmjével, amelyben expresszionista-groteszk stílusban szembesítette a nézőket a japán társadalom örökre rögzültnek tűnő konzervativizmusával.
Ez a kíméletlen, hazája erkölcsi felfogásával szembeni már-már gátlástalan szemlélet jellemezte későbbi munkáit, amelyek közül A háború utáni történet egy bárhölgy szemével (1970), a gyereklány prostituált történetét feldolgozó, annak idején nálunk is bemutatott Szandakan 8 (1975), az Enyém a bosszú (1979), és a pornográfia határát súroló Miért ne? (1981) vált Nyugaton is ismertté.
Miután állandó anyagi gondjai voltak, Imamura 1983-ban filmiskolát hozott létre, és ennek segítségével alkotta meg Fukudzava Sicsiro novelláiból készült döbbenetes hatású, naturalizmustól sem mentes filmjét, a Narajama balladáját, amelyet Cannes-ban Aranypálmával jutalmaztak.
A kegyetlen ősi szokás, az öregeknek egy kopár hegyre való felvitele már 25 évvel korábban is megihlette őt, akkor a japán tradicionális kabuki színház eszközeivel készített belőle filmet. E film férfi főszereplőjeként vált nemzetközi sztárrá kedvenc színésze, Ogata Ken. Tizennégy évvel később újra Imamurának ítélték az egyik legnagyobb európai fesztivál fődíját A tű című filmjéért, amely egy szerelmi gyilkosság elkövetőjének tragédiája. Közben még olyan sokkoló művet is készített, mint a Fekete eső (1989), amely a hirosimai atomtámadás következményeit mutatta be a maga kendőzetlen stílusában. 2002-ben egyike volt azoknak a rendezőknek, akik egy-egy epizóddal hozzájárultak a New York-i terrortámadás emlékére készült 11-09-01 című nemzetközi filmalkotáshoz.
Ez volt az utolsó filmje. Imamura Soheivel májrák végzett.
